Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

didaktikus célzatú antológia-jelen sorok szerzőjének összeollózásában - sem (amely a várossá nyilvánítás 30. évfordulójára jelent meg, s a Tatabányáról szóló, a városhoz kapcsolódó régebbi és újabb verseket, prózarészleteket gyűjtötte egybe).

Mindazonáltal ezekkel az évfordulós és tematikus antológiákkal párhuzamosan kezdtek megjelenni azok az alkotóműhelyszerű kezdemények, amelyek valamelyest - de tényleg csak valamelyest - nyitottabban szerkesztették meg publikációikat, egy-egy számukat. Ezt a csupán viszonylagosságot jól példázza az, hogy az Időnk című, 1963-őszén napvilágot látott, egy számot megért folyóiratcsíra felelős szerkesztője a megyei tanács v.b. elnökhelyettese, felelős kiadója a megyei tanács v.b. titkára volt; bevezetőjét pedig a megyei tanács v.b. elnöke írta. Felvonultatták továbbá ugyanitt Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, valamint Nemeslaki Tivadart, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság akkori első titkárát is. Ettől persze még nem emelkedett az Időnk irodalmi összeállításának a színvonala, a megjelenés puszta ténye (és egy-két itteni jó tanulmány) azonban reményt nyújtott arra, hogy talán egyszer lesz még igazi folyóirata is a városnak, a megyének.

A megyei írók, költők számára mindig is fórumot, publikálási lehetőséget jelentett a megyei napilap, a Dolgozók Lapja. Néhány éve (1985-ben) jelent meg a Szépirodalmi írások a Dolgozók Lapjában című repertórium, amely pontosan számba veszi az újság négy évtizedes irodalompártoló tevékenységét. A napilap valamennyi Tatabányán élő to 11 forgatónak helyet adott; ki-ki a tehetsége szerint mutatkozhatott be, vagy éppen válhatott rendszeres munkatárssá.

*

És hogyha már éppen az Új Forrás születése előzményeit vizsgáljuk, e ponton meg is kell állnunk egy kicsit. A hatvanas évek második felében ez a megyei napilap - túllépve a megyeszékhely rendkívül szűkkeblű munkáskultuszán - a vasárnapi számaiban kulturális mellékletet is közölt (mai utóda effélét már réges-régen nem közöl). A lap kulturális rovatának vezetője Gombkötő Gábor volt (a Színművészeti Főiskolát is megjárta, az ELTE bölcsészkarát el is végezte), akinek szívügye volt az irodalom, a színház, a művészetek. Maga is írt, elsősorban novellákat. Jobb sorsra érdemes társa volt a lapnál Jenkei János, a jó tollú kritikus, aki „profi”

20