Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

módon és szinten is folytathatta volna a pályáját később. Györke Zoltán költőként és sokat dolgozó riporterként, kritikusként erősítette a rovatot, írt ide több-kevesebb rendszerességgel az akkor tájt Tatabányán tanító Mezey Katalin (a „Kilencek” egyike), az éppen akkor mint költő felbukkant, nagy tehetségű bakonyszombathelyi tanítónő (Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes pártfogoltja), Pálos Rozita, továbbá Baráth Lajos, Sebestyén Lajos, Keresztes József, Szarka István, Homoródy József, és feltűnik a még egyetemista Papp (azaz: Sárándi) József is. (Később pedig Vadema József és Kovács Lajos.) A rokon szakmák képviseletében itt publikált - például - Ferenczi Miklós dunaalmási Csokonai-kutató, Kálmánfi Béla néprajzos, Gyüszi László helytörténész, Ortutay András levéltáros-helytörténész, Ravasz Éva muzeológus. Erős képzőművészeti vonzódása is volt ennek a kulturális rovatnak, mellékletnek. Sorra-rendre mutatták be az itteni festőket, grafikusokat, szobrászokat, iparművészeket. (Miként majd az Új Forrás is teszi.)

Igazában tehát figyelemre méltó szellemi csoportosulás bontakozott ki a Dolgozók Lapja körül („tartalékban” pedig ott voltak az „esztergomiak”: Dévényi Iván és Bodri Ferenc, akiket azonban nemigen engedett szabadjára az akkori politikai előítélet és óvatosság). Erősíteni, íróembereket importálni pedig bármikor lehetett - ez később is bekövetkezett egyszer-kétszer.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a hatvanas évek végefelé reális elgondolás volt Gombkötőék részéről az az idea, hogy szerveződjön meg egy megyei műhely, egy megyei szemle, egy megyei antológia, amely elsősorban (sőt, talán kizárólagosan is) az itt élő és alkotó emberek gondolkodását, íráskészségét, kutatási eredményeit, egyáltalán: a megye szellemi életét reprezentálná, s talán egy kicsit szervezné is. Gombkötő Gábor tervezeteket készít és „ad le” e cél megvalósulása érdekében, többször megszólal a napilapban is. (így például az 1967. ápr. 30-i számban, amelyben arról ír: Hogyan juthat előbbre Komárom megye irodalmi élete?)

A nagy kérdés mindezek után persze az, hogyan fogadja, fogadta ezeket az igényeket és törekvéseket - a megyei (tehát nem a városi!) pártbizottság, annak is az első embere. Aki - 1966 óta - nem más volt mint Havasi Ferenc (ugyancsak 1966-tól az MSZMP KB tagja).

Havasiról már számtalan vélemény formálódott meglehetősen nagy ívű pártkarrierje jellemzéséül. Minket viszont most nemigen motiválhat

21