Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

mellett, mint az Ilia Mihály szerkesztette Tiszatáj a hetvenes években. E mellett is az Új Forrás tudott új arcot mutatni, itt gyűltek össze, az Új Forrásban - emlékszem például a hetvenes években nagyon izgalmasan - fiatal kritikusok. Akik ma országos, sőt világnagyságok, mint például a Buharin-szakértő, Szilágyi Ákos, ő is itt nőtt fel. Említettük Payer Istvánt, Ravasz Éva és Monostori Imre is, volt még egy kitűnő szerkesztő: a Sárándi József. Nem kevés érdemmel, nem mindig tapintatosan, de hát nem mindig a tapintat a szerkesztőknek a legkiválóbb tulajdonsága. Egy másik példát is említenék. Ahogyan például az Új Forrás átvette a Németh László-i szellemi hagyaték gondozását. Mintaszerű. Amíg könyvkiadók belebuknak abba, hogy kiadjanak egy valamennyire olvasható kötetet, addig az Új Forrás megjelentette, és talán nem is ráfizetésesen Németh László Magda lányához írt leveleit. Vagy egy másik kezdeményezés, amelyik szintén mintaszerű: az „Új Forrás Füzetek”. Megjelent az első füzetben egy csomó itteni, itthoni költő. Kötet nélkül volt a címe. Jöttek sorban: Faludi Ádám, Holló András, Flórián Mária aztán Kakuk Tamás, Rigó József pompás versekkel, aztán újra a Holló András, akinek egy remek kis novellagyűjteménye is megjelent itt, Iszapfalvi legendák címmel.

Még az is érdeme az Új Forrásmk, hogy amíg a magyar folyóirat-paletta arra törekedett, hogy aki még véletlenül jóban is lenne, valahogy már azt is veszejtsük össze, ebben a veszekedős hangulatban ez az Új Forrás valami megegyezéses szellemet képviselt, a nem gyűlölködés szellemét. Ez a Holló Andrásról jutott eszembe, az egyik legendájáról az Iszapjálvi legendákból. Valami Paszulyné odamegy a plébánoshoz - ez a Paszulyné mindig verekedett a féijével, és nem bírta tovább - én már megölöm azt az embert, mondta. Azt válaszolja neki a plébános: - Ne tedd, ne tedd leányom, szeretetre intelek. Miért kell a szeretet? Nem azért, hogy olyan nagyon jók legyünk a szeretettől, de a szeretet az egyetlen, ami meg tud minket védeni attól, hogy gyűlöljük azokat, akik tényleg gyűlölni valók. Mert a gyűlölet nekünk árt. - És valami ilyesmit mutatott az Új Forrás is, hogy bírjuk ki már egymást - írja Holló András valahol - arra a kicsi időre, amíg élünk.

FILIPPINYI ÉVA: Fodor András kötődése az Új Forráshoz kettős. Nemcsak költőként, hanem szerkesztőként is már kezdettől fogva figyelte, hogy milyen lesz a sorsa az Új Forrásmk.

206