Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
XVI. Országos Honismereti Akadémián Tatán, 1988. július 5-én elmondott előadását, A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat címmel. (Juhász Gyula és Benda Kálmán előadásaival együtt.) Ugyanebben a számunkban adjuk közre a budapesti Kossuth Klubban fölvett Pomogáts Béla-in- teíjút Borbándi Gyulával, aki így kezdte akkori vallomását: „Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves Barátaim! Talán a hangomon is érezhető, hogy nem kis meghatódottsággal állok itt, több, mint negyven esztendővel azután, hogy távozásomat megelőzően, akkor természetesen még elég fiatalon, utoljára szerepeltem budapesti nyilvánosság előtt.” - Az 1989. áprilisi számunkban összeállítást közlünk a „Határok nélkül - engedetlenül” mottóra épülő körkérdéseinkre érkezett válaszokból. Ennek a témája a szellem oszthatatlansága, a provincializmus csapdái, a regionalitás és az egyetemesség viszonya, összefüggései. A válaszolók: Grezsa Ferenc, Holló András, Pomogáts Béla, Sándor András, Sándor Iván, Tüskés Tibor, Vasadi Péter és Vekerdi László * 1988 októberében a megyei pártbizottság felkérésére újabb hozzászólást készítek valamilyen tanácskozás témájához. Tapinthatóan érezhető ebből az irományból a „meglévőnek” a csődje, a később „rendszervál- toztatás”-nak nevezett, vagy inkább az azt előkészítő reformoknak a sürgetése. Persze, erről gondolkodott, beszélt az idő tájt mindenki, akit csak egy kicsit is érdekelt a magyar közélet. Tisztelt Konferencia! Sajnos, személyesen nem lehetek jelen a mai tanácskozáson, így tehát közvetlenül nem kapcsolódhatom sem a két fő referátum, sem a hozzászólások gondolataihoz. Mégis részt kívánok venni közös gondjaink meghányásában-vetésében; úgy is mint a megye egyik szellemi alkotóműhelyének a vezetője, s úgy is mint a megyében élő pártonkívüli értelmiségiek egyike. Az előttem fekvő meghívóból úgy láttam, hogy Antalóczy elvtárs előadásában szó esett „a megye közhangulatáról” is. Nos, mondandómat én is ehhez a részkérdéshez formálom, így azután mégiscsak kapcsolódhatom a mai tanácskozáson eddig elhangzottakhoz. Közhelyszámba megy manapság az ország „nehéz gazdasági helyzetét” emlegetni, de arról már kevesebb szó esik, hogy ennek a tudatnak s ennek a hangulatnak miféle morális konzekvenciái 197
