Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

A Németh László-kultusz is látványosan megerősödött a nyolcvanas évek második felében. Még 1986 áprilisában közöltük leveleit Kerényi Károlyhoz, majd 1988 áprilisában ízelítőt adtunk Magda lányához írt leveleiből. (A megyei TIT támogatásával kiadott teljes anyag az 1988-as könyvhét egyik keresett kötete volt.) 1989-ben közöltük folytatásokban dr. Lakatos István (Németh László egyik veje) megrázóan hiteles dokumentum-memoárját Németh László betegsége és halála címmel. (Ebből az anyagból is könyv lett még abban az évben.) És végül: 1989-ben és 1990-ben adtuk közre a Németh László - Vekerdi László, valamint a Németh László - Fodor András levelezést.

Ami a magyar irodalom egészével való szoros kapcsolattartást illeti, Tóth László közvetítésével (ő és Wehner Budapesten laknak) utat találunk mindenkihez (azaz, majdnem mindenkihez), akikhez csak szeretnénk. (Ami persze nem jelenti a teljes magyar irodalmat, mindenesetre több színt, több és gazdagabb árnyalatot teremt, mint pár évvel korábban.)

Kerényi Károlynéval (1988 októberében)

És hogy újra a magyar szellemi élet tágasabb köreiben is otthonosan mozgunk, azt elég jól mutatja az 1988. októberi és az 1989. áprilisi összeállításunk. Az előbbiben vezető helyen hozzuk Pozsgay Imrének a

196