Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

Meggyőződésem szerint ezen a lényegében a belterjességen túlnőni csak ritkán tudó, szétszórtságában is korszerűtlen kiadási mechanizmuson sokat javíthatna egy „félprofesszionális” szintet teremtő megyei kiadói tanács létrehozása. E kiadói tanács (megfelelő jogokkal felruházva) nemcsak koordinálhatná a megyei könyvkiadás feladatait és menetét: de a rendelkezésére álló (több, különböző forrásból származó) és kiadói alapként funkcionáló pénzösszeggel is racionálisan (éves- öt éves terv szerint) gazdálkodhatna. Ez a kiadói tanács szervezhetné meg továbbá a megyében megjelenő könyvek országos forgalmazását is. (Hogy ez utóbbi cél nem illúzió, s hogy az országos könyvterjesztő vállalatok -jól felfogott érdekből persze - partnerek ebben: azt az „Új Forrás Füzetek” 1. száma, a Kötet nélkül címmel kiadott versantológia sikere is bizonyítja.)

Ezen új alapokra helyezett megyei könyvkiadási gyakorlat föltehetően azt a pozitív fejleményt is magával hozná, hogy megyei szerzőinknek idehaza jobb lehetőséget tudnánk biztosítani a kötettel jelentkezéshez annál, mintha valamelyik budapesti kiadónál kellene 4-5 évet várakozniok. Ebből valószínűleg az is következnék, hogy Komárom megye jobban tudná magához kötni (sőt: esetleg vonzani is) az íróembereket.

A racionálisan szervezett - és egyértelműen értékcentrikus - helyi könyvkiadás nemcsak önmagunknak, az itt élőknek jelentene fontos kulturális eseményt: de (minthogy még mindig a könyv és a folyóirat, tehát az írott szó az egyik legfontosabb fokmérője egy régió, egy megye szellemi életének) az országos megmérettetésünknek is jelentős kritériumát alkothatná.

Éppen ezért igyekszik összekapcsolni az Új Forrás szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya a folyóirat megjelentetését a könyvkiadással, ezért is növeli a folyóirat kisugárzási erejét oly módon is, hogy - a kézirattól az olvasóig (azaz a szellemi termék létrehozásától a ,,piac”-ig) tartó - rendszerben próbál gondolkodni. S hogy nem eredménytelenül, azt az Új Forrás előfizetett és eladott példányszámainak jól érzékelhető emelkedése, valamint az egyes lapszámok (szintén objektiven mérhető) országos visszhangja (például: Népszabadság, Magyar Rádió, Látóhatár, Elet és Irodalom, Heti Világgazdaság és még sorolhatnám) elég meggyőzően igazolja.

186