Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
Befejezésül: az Új Forrás szerkesztősége szívesen fogadna egy olyan megbízást, mely a megyei kiadói tanács létrehozásában és működtetésében való részvételt tűzné ki célul. Visszatérve az előbb említett Pozsgay-cikkre - ez is benne volt az akkori levegőben az egyik olvasónk azért kér ebből a számból egy példányt, mert „úgy hallotta”, hogy bevonták és bezúzták az egészet. Hát nem, már nem zúznak be számokat, sőt a helyi „párt és állami” vezetők kifejezetten békülékeny szándékkal közelednek a bizony megsértett folyóirathoz. Vagy csak folytatják a korábbi - fölöttébb formális - „politikai” célzatú gyakorlatot, amely szerint a különböző nyílt fórumokra meghívják a „haladó értelmiség” egy-egy képviselőjét? Nem is lehet ezt pontosan tudni, alighanem mindkét típusú jelenségről egyszerre szó van. Mindenesetre mint az Új Forrás főszerkesztőjének, nekem is gyártanom kell nemcsak a „lapterveket” és az év végi „önértékeléseket”, de az alább következő - megyei pártbizottsági fórumon elhangzott - hozzászóláshoz hasonló „anyagokat” is. Tisztelt aktívaülés Időszerűnek tartom ezt a mai összejövetelt; noha már karácsony hetét írjuk. Vagy megfordítva még inkább igaz: nagyon is időszerű ez az aktívaülés, hiszen már karácsony hetét írjuk... Azaz: a jövő esztendő bizonyos tekintetben vízválasztó lesz, amire még az idén föl kell készülnünk. Legalábbis tudatilag, legalábbis lelkiekben. A kiadott tézisek számomra legfontosabb gondolatai a következők: „A helyi közélet szerves részeként kezelve a közművelődésben alakult közösségeket, az eddigieknél bátrabban kell támaszkodni rájuk. Ennek biztosítása érdekében a közösségi művelődés tartalmi kérdéseinek a megítélésében radikális magatartásváltozásra, a feladatok átsorolásában egyértelmű fordulat elérésére van szükség. Meg kell változtatni e tevékenység értékelésének mennyiségi szemléletét. Fokozott gondot kell fordítani az értékkiválasztás, értékmegőrzés összhangjára, s ennek megfelelően kell alakítani a preferenciarendszert is.” Valóban: a jó közösség nemcsak önmagát tartja fenn és részesíti folyamatos lelki tréningben, de fontos, bár alig mérhető kisugárzó ereje is van a környezetére. Helyeslem a „radikális magatartásváltozás” és az „egyértelmű fordulat” sürgetését is a tézisekben. Örülök a tézisekben annak a határozott hangnak is, 187
