Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

lehet: kik írnak abba a lapba, kik támogatják szellemi termékekkel is a lapot. (Adott esetben még úgy is, hogy lemondanak a nagy példányszámú folyóiratok jóval magasabb honoráriumáról, illetőleg a tömeges publicitásról.)

Az „országosság” körébe tartoznak azok a közleményeink is, melyek jó szakmai visszhangot váltottak ki.(Mind a hat számunk tartalmazott ilyen írást, illetőleg összeállítást: 1. Eötvös-tanul- mányok; 2.: Házavató Mezőszilason; 3.: Fülep Lajos-töredék, Sziklai-cikk, Vasadi esszé; 4.: Márkus Béla Sarkadi Imréről, 5.: Finn és szlovák összeállítás, Zaligin-próza, 6.: Németh László- összeállítás, Tasi József interjúja Balogh Edgárral.)

A határon túli magyar irodalom - a harmadik koncentrikus kör - a 2. szám kivételével valamennyi számunkban szerephez jutott. (A jövőben még inkább törekedni kell arra, hogy - előzetes terv szerint - koncepciózusabb legyen a válogatás.)

Végül: az idei évben különösen jól sikerültek a baráti népek irodalma egy-egy villanásának a bemutatásai. Mindenekelőtt a 2-es (Szeszpel, Szosznora) és az 5-ös (fiatal finn költők, három szlovák költő, szlovák népdalok és népballadák, Szergej Zaligin regényrészlete stb.) számunkban.

Valamennyi lapszámunk megszerkesztésében arra törekedtünk, hogy a megyénkben létrejött valódi értékeket minden pro- vincionalizmustól mentesen, tehát a szakma és a potenciális olvasóközönség egészét érdeklő módon tudjuk bemutatni. Ebből a szempontból nézve különösen jól sikerült a Salló István-portré (1.); a Komárom megyei könyvkiadás negyven évét tárgyaló T. Sáray-tanulmány (2. sz.); az országos fotóbiennáléval egyidőben megjelent összeállítás (4. sz.); a közreadó, a tatabányai Vilimszky László fordításában közzétett Bél Mátyás-leírás, valamint az esztergomi Németh László-látogatásról szóló összeállítás (6. sz.). Mind a hat számban helyet kapott Wehner Tibor remek sorozata, a Komárom megyei képzőművészeti krónika, amely erősségnek számított az év laptermésének egészében is.

Ami az egyes lapszámok „osztályozását”-értékelését illeti, az éves termést így sommázhatjuk: kiemelkedő volt az 5-ös számunk, jó a 3-as, 4-es és 6-os; közepes az 1-es és a 2-es. Az egyenletesen jó (netán itt-ott kiemelkedő) lapszám összeállításához - világosan kiderül ez utólag az egyes kéziratok nyomdába kerülésének történetéből - még nagyobb szakmai szigorra van szükség, vállalva a kéziratok gyakrabban előforduló elutasításának minden ódiumát.

180