Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

értéket felmutatni, amire a megyehatárokon túl is érdeklődés, „kereslet” várható.

Megítélésünk szerint - a koncentrikus kör legbelső elemére figyelve - az Új Forrás a lehetőségekhez képest méltóképpen képviselte megyénk szellemi életének a profiljába tartozó vonulatait az országos folyóirat-struktúrában, valamint az országhatárokon túl is. Igen gazdag a helyi vonatkozású és a helyi szerzőkre támaszkodó anyag: az irodalom, a képző- és fotóművészet, a helyismeret-helytörténet, a színházi élet, a kultúrtörténet és a szociográfia terén egyaránt. (Vitatéma e tekintetben alighanem csak a megírás minősége lehetne: sajnos nem mindegyik helyi vagy a megyével foglalkozó szerző állott feladata magaslatán. A szakmai bírálatok többsége éppen ezt az anomáliát vetette és veti fel.)

Úgy véljük sikerült megteremtenünk a szerkesztőségnek mint műhelynek az alapjait. Ez a folyamat a tehetséges fiatal, de még kötet nélküli megyei költők önálló antológiája megszerkesztésében és menedzselésében, az „Új Forrás Kör” megteremtésében és program szerinti működtetésében, számos intézményi kapcsolat kiépítésében s megszilárdításában, a tatabányai értelmiségről folyó (a lapon belüli és azon kívüli) vitasorozatban, valamint igen sikeres, Tatabányán megrendezett egyéni szerzői estekben érhető tetten. Természetesen a tehetséggondozás rendkívül fontos és rendkívül kényes feladata is a mindennapi munkánk körébe tartozott. Ha a tavalyi év fölfedezettje a tatai születésű Turczi István és a mocsai Holló András volt, az ideié a húszéves tatai segédmunkás: Rigó József (persze az előbbiekkel nem azonos a „súlycsoportban”). Tőle is joggal várunk további jó verseket. (A jelzett fiatal írók mellett természetesen még számos pályakezdő megyei író-költő jelentkezett a lapnál; ezek viszont még nem ütötték meg a közölhetőség mértékét.) Másfelől: nagy veszteség Pálos Rozita halála, azé a költőé, aki ezen a tájon a legtehetségesebb volt.

A pozitív fejlemények között említhetjük-a második koncentrikus körben - azt a nem csekély súlyú tényt is, hogy jó néhány, neves, a szakmában igen rangos írót és kritikust sikerült (remélhetőleg hosszú távra is) szerzőnknek megnyerni. (Pl. Czine Mihály, Fodor András, Vekerdi László, Vasadi Péter, Sziklai László, Tüskés Tibor, Cs. Varga István.) Fontos vonásnak és fejleménynek tartjuk ezt, hiszen bármely folyóiratnak az egyik (a nagy- közönség szemében talán az egyetlen) megítélési szempontja az

179