Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
Esztergom indította el pályáján Révész Béla (1876-1944) szocialista írót, Ady barátját és életrajzíróját, akinek önéletrajza Esztergomi lélek címmel 1934-ben jelent meg. Itt végezte a tanítóképzőt Kárpáti Aurél (1884-1963) író, neves kritikus. Esztergom a második világháború után is megmaradt az írók, képzőművészek kedves találkozó- és „zarándokhelyének”, nem kis mértékben Martsa Alajos, majd később Dévényi Iván (1929-1977), akitűnő művészeti szakíró és műgyűjtő tanár tevékenysége eredményeképpen. A nyolcvanas évek óta évente hosszabb-rövidebb ideig Csoóri Sándor is itt él esztergom-döbözkúti kis házában. (Esztergomi kapcsolatait mutatja be az 1992-ben megjelent Esztergomi töredék című antológia.) Az irodalmi élet kialakulását Tatabányán az is megnehezítette, hogy jószerével semmiféle irodalmi hagyománya nem volt. Legfeljebb olyasféle közvetett - és nem is mindenben követendő - tradíciókra gondolhatunk, mint például Kónya Lajos (1914-1972) kétszeres Kossuth-díjas költő tatabányai vonatkozású írásai, vagy Gáli István (1931-1982) Kossuth-díjas író tatabányai évei és emlékei, esetleg Váci Mihály (1924- 1970) itteni kapcsolatai. Kónya Lajos Felsőgallán született, s itt élt hosszú éveken át, később számos versében örökítve meg emlékeit. Önéletrajzi regényében ( Kicsi a világ, 1970) úgyszintén sok felsőgallai vonatkozás, visszaemlékezés-részlet található. Gáli István ifjúkorát töltötte Tatabányán. Több művében (pl. Patkánylyuk, 1961, Csapda, 1966) tért vissza a tatabányai emlékeihez. (Gáli Istvánt a város díszpolgárává avatta, s egykori lakását emléktábla jelöli.) A megyeszékhellyé nyilvánítás utáni első említésre méltó irodalmi esemény Tatabányán - az amatőr hagyományok nyomán - az 1952-ben megalakult irodalmi kör volt, amely az akkori megyei könyvtárban működött Egy 1955-ben fabrikált Tatabányai írások című (és a ,József Attila Megyei Könyvtár irodalmi és munkásmozgalmi antológiája1' alcímű) füzet előszóírójaként ekként kiált fel az ismeretlen szerző: „hol vagyunk még attól, hogy ez a város hazánk kulturális életében olyan színfoltpt jelentsen, melyet joggal elvárhatnánk tőle, magunktól. Hogy Tatabánya a szénen, cementen vagy alumíniumon kívül például - mondjuk zenekaráról, képzőművész-köréről vagy íróiról legyen ismert országszerte.” 17 /''b
