Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

ennek megfelelően leginkább ebből a tárgykörből való írásokat szervezek, „rendelek”: irodalomtörténeti és társadalomtörténeti (sőt képzőművészeti vonatkozású) tanulmányokat, kritikákat, dokumentumokat. Ezek mellett nyomatékosító, kiemelő célzatú összeállításokat, tematikus blokkokat is szerkesztek. Jó ürügy az utóbbira a Babits Mihály- és a Szekfiű Gyula-centenárium (1983/3. sz.; 1984/1. sz.; 1984/4. sz.), de szólunk a „zsidókérdés” néhány aspektusáról (1984/5. sz.); továbbá Eötvös József időszerűségéről is (Gergely András, Kulin Ferenc, Schlett István, Varga Csaba; 1985/1. sz.).

Payer István már a laphoz kerülésem idején is meggyőződéssel támogatta ebbéli törekvéseimet, s ez a megerősítés is közrejátszott abban, hogy halála után az egyik legfontosabb szerkesztői alapelv maradjon a sokszínűségre törekvés melletti kiegyensúlyozottság. (Ami persze nem azonos a szintén sokat emlegetett ,,népfrontosság”-gal.) Azt hiszem, hogy a nyolcvanas évek második felében ez a szellemi kiegyensúlyozottság egyben színvonal tekintetében is kiegyensúlyozottságot jelentett. Még akkor is, ha egyes vállalkozásunkat, tervünket nem kísérte szerencse.

Ilyen „szerencse nélküli” kezdeményezés és vállalkozás volt például 1985 második felében az a vitaféle, melyet a tatabányai értelmiség ön- és társadalomképéről indítottunk. Varga Csaba vitaindítója - szociografikus esszéje - ugyan kellőképpen provokatív volt, ámde a hozzászólások már igencsak lassan (és szerény színvonalat képviselve) csordogáltak, mígnem a „vita” elhalt.

Egy egészen más - és új típusú - akcióba is belevágok: pénzt gyűjtök egy olyan verseskötet megjelentetésére, amelyben azok a pályakezdő megyei szerzők szerepelnének, akik még nem rendelkeznek önálló kötettel. Ez is szellemi offenzíva és kitörési kísérlet. (És úgyszintén egybeesik a Payer István megálmodta „Új Forrás Füzetek” tervezettel.) Érdemes egy pillantást vetni az „adakozók” listájára, névsorára: Komárom Megyei Tanács, Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsa, a KISZ Komárom Megyei Bizottsága, Tatabánya Város Tanácsa, valamint a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. A szellemi bázist Fodor András jelenti, ő a szerkesztő, az egyik lektor, s aztán majd ő mutatja be a könyvecskét 1986 költészet napján. És ez a könyvecske - stílszerűen a Kötet nélkül címet viseli - lett az azóta több mint harminc kötetre rúgó „Új Forrás Könyvek” (kezdetben: „Füzetek”) sorozat nyitánya. Különös, de mégis így van: mindig is hittem e sorozatban, annak folytatha175