Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

Itt az ideje a tiszta beszédnek. Mindig ideje van ennek, ma azonban különösen. Aki ma a szellemet ébresztgeti, az ezt a népet, ezt a számunkra egyetlen nemzetet élteti és serkenti a jövőjére. Bármi baja van, léha, üres, nyomorult, dadogó, elhízott, fogyaszt, az anyja mindenit, fogyaszt, és nem táplálkozik, eszik, étkezik, bármi baja van, a miénk, nekünk adatott „őrzésre a testvérünk”, és inkább Abelei legyünk, mint a Káinjai. De csak tiszta forrásból szabad őt itatni alkoholos álmai közepette, és ízes kenyérrel etetni, akárhogy visszaböfögi, kihányja; csak sír utána! Nem szabad hinnünk a rossz tapasztalatainknak. A rossz tapasztalat mindig a

halál, a hit a jóvégben meg

Holló András

i foltámadás.

Titok az ember. Beláthatatlan mélységei vannak, még annak a kócos, retkes, részeg cigánynak is, aki tegnapelőtt feküdt az utamban, mint egy dohos gerenda. De észen kell lennünk', vezettetni nem hagyom magam mástól, csakis a belátásomtól; megszenvedtem érte. Külön köszönet Nektek azért, hogy azt a két csodálatos, szinte fénylő bőrű s tragikus szépségű embert megismerhettem, a Holló Andrást meg a testvérét. Akkora fölkiáltójelek voltak ott köztünk, hogy még most is hallom őket, pedig alig suttogtak valamit.

Külön külön Mindőtöknek szeretettel kívánok békés, eredményes új évet 985. dec. 30.

Vasadi Péter

Ui.: talán kissé prédikáló-jellegű ez a levél, de el kellett mondanom, ami nyomta a szívemet!

*

Az 1985-ös esztendő szakmai szempontból a már korábban elért színvonal elérésének, tartásának és valamiféle kibontakozás keresésének az éve is. Úgy kellett dolgoznunk, mintha minden a legnagyobb rendben

172