Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
félnyilvánosság, majd a tényleges nyilvánosság előtt is ez a vers, s ekkor mindahányszor vele idéződött annak a bizonyos Tatabányán (vagy Tatán?, mert ezt azért továbbra is keverték a tisztelt érdeklődők) szerkesztett folyóiratnak, az Új Forrásnak a neve és az ide kapcsolható történet is. Ki hogyan tudta, ki hogyan ismerte. Pintér Lajos - az egyik legbuzgóbb levelezőm, hiszen én is küldök neki írásokat Kecskemétre, a Forrás számára - június 25-én lényeges (a leglényegesebb) momentumra mutat rá. „Az Új Forrásl figyelem: egy szám megtorpanás után most minden jónak tűnik, sok sikert kívánok.” Fodor András verseket küld, köztük az Örökösök címűt is, amelyről - ilyen „kifinomult” ösztönnel immár - rögtön tudom, hogy „veszedelmes” írás (már ami a „kultúrpolitikai” vetületét illeti), de hát a mindenfelől megnyilvánuló szolidaritásnak ily erős hálója fölött habozás nélkül adom le közlésre. A nyár további része eseménytelenül telik, ősszel viszont - október végén - kis ünnepség keretében a megyei tanácson hivatalosan is főszerkesztővé tesznek. Ennek is híre megy persze, anélkül, hogy világgá kürtölném. Ilia Mihály - aki mindenről tájékozott, erről is - a következő levelet írja a hír hallatán. Monostori Imre főszerkesztő úrnak Tatabányára Kedves Imrém, egyik közös barátunk most híreli, hogy főszerkesztői kinevezésed megtörtént. Nagyon örülök neki és szívből gratulálok hozzá. Kívánok munkádhoz jó egészséget és jó időket. Persze nagyon szeretném, ha egy sorban megerősítenéd ezt a hírt, mert hát sok mindent megért ember vagyok és nem veszem készpénznek az irodalmi híreket. De nagyon reménykedem, hogy ez igaz. Szeged, 1985. nov.4. Baráti szívvel üdvözöl: Ilia Mihály Az 1985. év végének levelei közül már csak háromból idézek (illetőleg a harmadikat - mint műalkotást, mint kisesszét - teljes terjedelmében közlöm). 169
