Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
December 15-én Szállási Árpád doktor jelentkezik Esztergomból (persze, nem először): „bevallom” - írja - tegnap (azaz szombaton) vágtam át magam a sáron, hogy eljutván a Babits Könyvtárba folyóiratszemlét tartsak. Megállapítást »nyert«, hogy az Új Forrás már bármelyik hazaival kibírja az összehasonlítást. [...] Az embereket leginkább a társadalmi esszé érdekli, forszírozni is ezt érdemes.” Egy nappal később Tüskés Tibor elismerését olvashatom: „az Új Forrás olyan új úton jár, amely minden támogatást és az irodalmi élet figyelmét és rokonszenvét megérdemli.” Az Uj Forrás 1985. évi nívódíjasai a következő szerzőink lettek: Fodor András, Holló András, Körmendy Zsuzsanna, T. Sáray Szabó Éva, Turczi István és Vasadi Péter. A díjakat december 27-én adtuk át a szerkesztőségben. Vasadi Péter december 30-án írja le (és küldi el) ennek a délutánnak az emlékeit, megír mindent, ami „nyomta a szívét”. Kedves Imre, sajnos, családi okok miatt - amik szerencsére rendeződtek azóta (a kis menyem megbetegedett) - el kellett sietnem tőletek, de jó lett volna egy kis beszélgetés. Rád is csak néhány pillantást vethettem, Kakuk Tamással csak kezet foghattam (nézem a névsorotokat: tudjátok egyáltalán milyen jó nevetek van? Kakuk, Papp, Samu, Sáray Szabó, Monostori, Németh), de talán majd adódik egy meghittebb alkalom is, Cs. Varga Istvánnal megerősítve. Kültag vagyok, nem tudok tehát érvényes véleményt alkotni néhány órás ottlét után, de amit élőbeszédben hallottam, azt mélyen megértettem, s azt hiszem, Ti nagyon fontos pozícióban vagytok. Igenis, van olyan, hogy egy maroknyi tiszta, elhatározott és szellemi csoport őr-lelkévé lesz a rejtett - mindig rejtőző, de mindenütt ott rejlő! - lokális szellemnek, s előhívójává, kipro- vokálójává. Igenis, nagy öröm - megtapasztaltam s megtapasztalom - az irodalomban eleven, tiszta szót adni azoknak, akik ugyan vágynak rá, de elszoktak tőle, s begubóznak a falaik közé, fogyasztva és emésztve, megörlődve. Az irodalom csakis a nehézségekkel konfrontálódva tud geggből, nagyképű szó-csavarin- tásokból, kifordított és lompos és unalmas belvilágokból igazi szellemi étekké válni. Én hiszek ebben, és sem az elszigeteltség érzés, sem a magányérzés (e kettő nem ugyanaz), sem az értetlenség nem tud lebeszélni róla. Ezen a földön nincs szellemileg 170
