Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
Ha már az általánosnak is mondható figyelemről beszélek, nem hagyhatom szó nélkül a fő figyelőket sem, akik általában a Népszabadság és kapcsolt részei körül helyezkedtek el. Valamiképpen nekik is állást kellett foglalni Új Forrás-ügyben, mégpedig - nyilvánvalóan - a megbízóik által sugallt ítélet alapján. Az eddigiekből is látható, hogy 1985 tavaszára többé-kevésbé nyugvópontra jutott a Nagy Gáspár-vers körüli pánikhangulat, legalábbis annak politikai-hatalmi, illetőleg személyi konzekvenciáit illetően. (A legnagyobb „skalp” mint később kiderült, nem is a Nagy Gáspáré volt, hanem az Aczél Györgyé: Kádár már 1984 végén közölte vele, hogy távoznia kell: hiszen nem tudta megkötni az alkut a fiatalabb költői-írói nemzedékkel.) Tehát a Népszabadság, illetőleg E. Fehér Pál most is az oktató-nevelő taktikához és hangnemhez folyamodik: tetszik is, meg nem is neki az Új Forrás. Az apropó mindeme művelethez Fűzi László méltatása Féj a Géza Magyar haláltánc című politikai-szociográfiai esszékötetéről. E. Fehér egyik szokásos „Kulturális jegyzef’-ében (1985. jún. 14.) Részletezhetők-e az okok? címmel hosszú cikkben méltatja a júniusi számunkban megjelent Féja- témát, Fűzi értékes írását. Igen ám, csap le egy helyütt, de hát „Miért ír le ilyesmiket: »A nagy történelmi korforduló {itt most nem részletezhető okok miatt) félreállította Féját...«?” Ezek után persze a figyelő zsurnaliszta alaposan „részletezi” Féja, jobboldaliságát’’, egyszersmind „helyre” is teszi a témát, amúgy Népszabadság módra. r Az Uj Forrás iránti figyelem ily mértékű fölerősödésének láttán joggal vetődhet fel a kérdés: vajon nem sokkal inkább használt-e, semmint ártott nekünk az Öröknyár; elmúltam 9 éves című Nagy Gáspár-vers? Nos, a választ ma már igencsak egyszerű megadni. Természetesen használt. Sokat használt, nagyon is nekünk dolgozott. Először is - most mindegy, hogy sokan azt hitték: szándékos, előre megfontolt közlés volt - körüllengte a lapot az erkölcsi megbecsülés -, már ami az akkori magyar szellemi élet velünk és nem a fönnálló politikai rendszerrel rokonszenvező nagy táborát illeti. Másodszor: nagy hírverést jelentett a lapnak ez a vers, hiszen elterjedt a hír, hogy bezúzták (ami csak a megmaradt példányok egy részére volt igaz), így hát fénymásolatban terjesztették, főként az egyetemeken. Megélénkült az érdeklődés a többi, a következő számaink iránt is. Végül: hosszú éveken át, különösen a „rendszerváltozás” körüli időkben többször is előkerült, felidéződött a 168
