Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
vitáink, erőlködéseink azt szolgálták, hogy jobban menjen a szövetség ügye, az most más kérdés, hogy a hangsúlyokat alkalmanként máshová tettük. De köszönöm azoknak is derék ténykedését és igyekezetét, akik kezdetektől figyeltek, sőt: megfigyeltek, bizalmatlanságukkal tüntettek ki, és kitartóan akadályozták munkámat. Talán nem is sejtik, hogy ezzel mennyi erőt és biztatást adtak. így volt kerek a világ, Barátaim! Köszönöm, hogy meghallgattatok. 1985. március 12. Nagy Gáspár * Ami pedig az Új Forrást illeti 1985 tavaszán, kétségkívül tettem néhány minőségi engedményt a mielőbbi újrakezdés reményében és érdekében. Még az elmúlt évi decemberi számban közöltük Vitray Tamás „ötszemközt” tévéinterjúját Havasi Ferenccel, aki ez idő tájt az MSZMP K.B. egyik nagy hatalmú titkára volt, az előtt pedig - volt már róla szó - hosszú ideig a Komárom megyei Pártbizottság első titkára. Havasi teljesíti az akkori utódok kérését: szerepet vállal a „bűnös” Új Forrás ügyében. Ez a gesztus az akkori hatalmi Jelrendszerben” egyértelműen védelmet jelentett. S nemcsak az Új Forráséi, hanem a Komárom megyei Pártbizottság és Tanács védelmét is. S az enyémet is persze. (Havasival egyébként soha életemben nem találkoztam.) így tehát ez a színvonalbeli vagy politikai engedmény abban a helyzetben sokkal inkább életmentő intervenció volt, semmint valamiféle kokettálás a hatalommal. (Az akciót természetesen a megyei pártbizottság bonyolította.) Nem vagyok büszke a „felszabadulási” összeállításra (1985/2. sz. ápr.) sem, jóllehet valamit mégis csak kellett produkálni erre az alkalomra. Ellensúlyként persze ott van ugyanebben a számban az a Németh László-összeállítás is, amely szakmailag és irányjelzőként is fontosjelentős. így aztán a kecske is..., a káposzta is... Hát így éltünk akkoriban Pannóniában... Hamarosan túljutottam azonban ezen a rázós, rövid ideig tartó kényszerpályán, s visszataláltam, visszataláltunk az Új Forrás eredeti hivatásához. Most is úgy látom, hogy - a számos támogató-segítő baráti-bajtársi akció, gesztus és persze kitűnő kéziratok segítségével - hamar föl tudtuk venni a régi, az eredeti ritmust és elértük a kívánatos színvonalat. 166
