Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
Vannak persze olyanok is, akik nem bánnák bukásomat, önkéntes vagy nyomásra tett visszavonulásomat. Nemcsak a megyén belül. Cs. Varga írja például, hogy az egyik főszerkesztő „virulóan tért vissza Fonyódról. Mondta, hogy te is ott akarod hagyni a lapot[...]” Ezzel szemben az a helyzet, hogy 1985 tavaszán már a helyi viharok is mólóban vannak. Akárcsak a nagypolitikában. Ebben minden bizonynyal közrejátszott az a fontos momentum is, hogy Nagy Gáspár a képtelenül erős és sakk-matt helyzetet teremtő politikai és erkölcsi nyomás hatására kénytelen volt lemondani az írószövetségbeli titkári funkciójáról. Március 12-én a választmányi ülésen drámai hangú felszólalásban mindezeket az alábbiak szerint adta elő. Tisztelt Választmány! Kedves Barátaim! Első mondatomban sietek elmondani valami végtelenül egyszerű dolgot, hogy mindazok megnyugodjanak, akik még nyugtalanok volnának: titkári posztomról, melyet 1981. dec. 21-én ettől a Választmánytól kaptam titkos szavazás útján, ezennel - 1985. március 12-én - leköszönök. Tehát most nevezhetjük ténynek, megtörténtnek: praesens perfectumnak. Amit ezután mondok, már nem titkári szavak, s talán így összeegyeztethetők velem, azzal a személlyel, aki mindig is tiltakozott az ellen, hogy a viselt tisztséget és az írói szabadságfokot valami megfoghatatlan ködös elv alapján egybesodorják. S az ellen is, hogy ezek a szabadságfokok írónként és témánként változzanak. Mert mint kiderült már többször - tárgyalt ilyet a Választmány nem is egyszer -, ha valakit az irányító és felügyelő hatóság „közellenségnek” minősít addigi tevékenysége alapján, akkor valamely jókor és kapóra jövő munkáját halmazati büntetésként alaposan felnagyítják, túlértelmezik, ijesztőre torzítják a derék és vállalkozó kedvű interpretátorok. Csaknem tehetetlenek vagyunk ekkor, barátaim. Ha úgy akarják, se fórumunk, se terünk, se jogosítványunk a méltó tiltakozásra. (Ügyek felsorolása: Illyés-Bori, Csoóri-Duray, Új Symposion, Mozgó Világ, JAK stb.) Ezzel összefoglalva elmondottam titkárságom fényes kudarcait. Ebben az élményben a Választmány tagjainak jó részével osztoztam. Úgy gondolom, hogy az elintézetlen és érdemben megválaszolatlan ügyekre az elkövetkező közgyűlésig egyszer még vissza kell térnünk, ha a tagság jól érzékelhető elégedetlenségét csillapítani akarjuk. Röviden még néhány mondatot csak, ami kapcsolódik lemondásomhoz. A múlt év október közepétől a mai napig sok minden 164
