Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
Tüskés Tibor is velünk van. Február 19-én jelzi, hogy újabb írást küld, majd ismét bíztat, újra erősítgeti hitemet: „Munkádhoz, törekvéseidhez minden jót kívánok. Legyen hozzá elegendő kedv, erő, türelem és okosság.” Március 14-ére a Somogy szerkesztői és a fonyódiak (Simon Ottó vezérletével) tanácskozásra hívják össze az irodalmi folyóiratok fő- szerkesztőit, szerkesztőit. A téma - Fodor András javaslata alapján - a „vidéki Magyarország”. Szerkesztői pályafutásom egyik legszebb napja ez. Szeretettel, szinte gyöngédséggel vesznek körül a kollégák, mintha súlyos (de azért föltehetőleg meggyógyuló) beteg lennék. Majd a fonyódi kisgalériában - Würtz Ádám kiállításának nézegetése közben - veszem a bátorságot és odasomfordálok a már akkor is nagyon tisztelt Vekerdi Lászlóhoz, s bemutatkozom. Szeretettel rázogatja a kezemet, de a tömegben nemigen tudunk beszélgetni. Sebaj, a fő az, hogy megismerkedtünk. Pár nap múlva már jelzi, hogy küldi a „Tüskés-recenziót” (az Illyés- monográfiáról), majd így folytatja: „Nagyon örvendtem, hogy Fonyódon személyesen is megismerkedhettünk, s néhány szót válthattunk; remélem, lesz rövidesen bővebb találkozásra is alkalom. Addig is baráti szeretettel üdvözöl Vekerdi Laci.” Két nap múlva az akkorra már rendszeres szerzőnkké vált (bár én nem ismertem személyesen) Csengey Dénestől kapok levelet. Kedves Monostori Imre! Mivel úgy hallottam - sajnos -, hogy Sárándi Jóska, akivel eddig levelezésben voltam, már nincs a lapnál, ezentúl Neked küldök kéziratot, amíg meg nem sokallod. Remélem, rendben van a szénátok, amennyire lehet - egészen nyilván nem lehet még, alighanem a hosszantartó gyanakvás időszakának néztek elébe sajnos, ami nem könnyű helyzet egy lapnak, ha a színvonalat, melyre eljutott, tartani akarja. Jó munkát és jó idegeket kívánok hozzá, és azt is megköszönném, ha beszámolnál pár sorban, hogyan is esnek Nálatok a dolgok az októberi publikáció óta. Hadd köpjem ki a mendemondák mérgének legalább egy kis adagját, marad úgyis elég enélkül is. Várom a leveledet. Barátsággal köszönt Csengey Dénes Keszthely, 1985. március 21. 163
