Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
a fegyelmi büntetésem kiosztásáról is. (Formailag a megyei Lapkiadó Vállalat alkalmazottja voltam, ezért született az alábbi különös formula.) Monostori Imre részére Tárgy: Fegyelmi határozat T atabánva [1984. dec. 2.04 Tisztelt Monostori Elvtárs! Az 1984. november 30-án történt személyes meghallgatásakor elmondottak alapján - megbízott főszerkesztőként - tudomása volt arról, hogy az Új Forrás megyei kulturális, irodalmi és művészeti folyóirat 1984. évi 5. számában megjelent Nagy Gáspár írása. Mivel a vers politikai szempontból nem kívánatos gondolatokat tartalmaz, megjelentetése az Ön munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségének vétkes megszegését eredményezte. Ezért az Mt. 55. § (1) bekezdésének b. pontja szerint szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtom. A fegyelmi határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a vállalat munkaügyi döntőbizottságához fellebbezhet. A határozatot a Megyei Tanács kezdeményezésére és egyetértésével hoztam meg. Elvtársi üdvözlettel Vass Mihály igazgató Ajánlott! És itt álljunk meg néhány pillanatra. Már csak azért is, mivel az alábbi gondolatkör ilyen-olyan darabkái az idők során többször is eljutottak hozzám, azaz fölvetődtek ilyen-olyan mendemondák ezzel az egész rendkívüli állapottal kapcsolatban. (Nyilván minden érintettnek megvan a maga saját története. Miként majd még látni fogjuk.) Tehát: hogyan lehetséges az, hogy a folyóirat illetékes rovatvezetőjét elbocsátották, a főszerkesztő-helyettes viszont (különböző tortúrák után persze) marad a lapnál, sőt ő kap megbízást az új szerkesztőség „személyi állományá”- nak összeszedésére is. Nos, azt hiszem, hogy a nagypolitika fentebb vázolt konstellációja szerint a helyzet eléggé egyértelmű volt, de tegyük azt is hozzá, hogy az akkori megyei vezetésnek végül is nem esett nehezére a folyvást „renitenskedő” Sárándi Józseftől megválnia. Noha ők maguk, maguktól nem bántották volna. (Sárándinak egyúttal három 147
