Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

dotta, hogy Sárándi Józseffel mindketten azonos büntetést kapunk (valamilyen fegyelmit és - nagy bánatomra - prémiummegvonást); néhány nap múlva azonban változtak a kiszabandó büntetés arányai és az egésznek a mértéke, minősége, jellege is. Az illetékes megyei pártbizottsági osztályvezető (derék fiú volt, sohasem bántott bennünket) már Aczél György személyes utasítását suttogta - négyszemközt persze - a fülembe: „Monostorit csak fenéken kell billenteni, de Sárándit egészen ki kell rúgni.” (Finom, választékos fogalmazás, hiába, Aczél mindig is adott a jó modorra.) Aminek a lényege ugye az volt, hogy a megyei pártbizottság korábbi tessék-lássék büntetéstervezetét az egy személyes „fellebbviteli bíróság” az én esetemben gyakorlatilag jóváhagyta, Sárándi Józsefét viszont súlyosbította.

Mindeközben újabb döbbenetes dolog történik, ezúttal a szerkesztőségben. Szőrén-szálán eltűnik ugyanis az Új Forrás következő (tehát decemberi) számának a teljes kéziratkötege, dossziéja. Aligha kétséges, hogy kik kíváncsiak a következő számunk tartalmára. Mindent, de mindent átkutatok a szerkesztőségi irodában, még a vécétartályt is. Vaskos, a nyomdába szánt dossziéról van szó, nem valami papírfecniről. Minthogy az ügy kapcsán vannak sejtéseim, gyorsan tanúkat szerzek és várunk. Miután az egyik ismerős figura - elég zavartan - megjelenik, rövid időre magára hagyjuk. Visszatérve már távozóban találjuk a szóban forgó egyént. Hagyjuk elmenni. Újra teljes körű „házkutatást” tartunk. A kéziratköteg a telefonasztalka fiókjából - amit persze szintén átkutattam korábban - kerül elő. Nem kétséges ezek után, hogy mi történt, és most már az sem, hogy ki tette.

Vádlottból hirtelen - határozottnak tűnő - vádló leszek (mint annak idején a Reichstag-perben Dimitrov elvtárs), és a megyei pártbizottság illetékes titkára előtt (mellesleg ő sem bántott soha) név szerint is leleplezem a machinátort. Kiderül, hogy emberünk nem nekik dolgozik. Ha viszont ez így áll, erősködöm én, följelentést teszek a rendőrségen. Elvégre vannak tanúim. A megyei pártvezetés - a még nagyobb botrány elkerülése érdekében - ekkor dönt a szerkesztőség feloszlatásáról, ami egyúttal jó ürügy volt arra is, hogy Sárándi József kezébe nyomják a munkakönyvét, teljesítve ezzel Aczél György kívánságát. (Csak a rend kedvéért: Sárándinak természetesen semmi köze a fenti bűntényhez.) Egyúttal - mint amolyan ideiglenes ügyvivőt - a megyei tanács engem bíz meg a folyóirat napi ügyeinek az intézésével. Egyben gondoskodik

146