Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
sokkal korábban - ráadásul - vérig sértette Aczél Györgyöt (akivel korábban többször is találkozott), a nagy hatalmú kulturális főembert. Az Értékrend című versről van szó (ld. A teljesítmény gyönyöre című, 1983-ban megjelent kötetének 19. oldalán), amelynek a mottója - természetesen Aczélnak szól - a következő: „»Tetszett, s mégsem tetszett a verse.« (Ismert kelet-európai politikus véleménye az alábbi sorok szerzőjének egyik korábban megjelent munkájáról.)” Maga a teljes versszöveg pedig az alábbiak szerint jelent meg. Értékrend „Tetszett, s mégsem tetszett a verse.” (Ismert kelet-európai politikus véleménye az alábbi sorok szerzőjének egyik korábban megjelent munkájáról.) A bomlás mértéke lett a minőségi mérce nem a helytartók elvárás-elvű „objektív” szeszélye És én változom nem a változtató változás hol tűrhetőbb a „részvétlen” cú/talannak hiszen többet ér egy kellemes dugás A szakácsnő jutott eszembe ki szeretkezés közben súgta fülembe: „Ha beteg lennél és a kórházamba kerülnél Te kapnád a legjobb kaját.” Kétségkívül: Sárándi itt túl messzire ment, túlságosan is elvetette a sulykot. Aczél megsokallta e legújabb Sárándi-provokációt, miként ez kiderült a további kihallgatásaim során (is). A már említett megyei pártbizottsági első titkár az első forduló első menetében még azt mon145
