Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
Sem a korrektúra után, sem a nyomás megkezdésekor nem kaptam jelzést arra vonatkozólag, hogy ez a Nagy Gáspár-vers esetleg nem kívánatos politikai gyúanyagot is tartalmazhat. Az Új Forrás 5. száma október 2-án került ki a nyomdából, és szokás szerint néhány napon belül szétpostáztuk a szerzői és a tiszteletpéldányokat. Október 22-én a felügyelő elnökhelyettesünktől kaptam az első információt arra vonatkozólag, hogy a szóban forgó vers ellen bejelentés érkezett. Részletes felvilágosítást a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetője adott. Két teljes nap elemző munkája és a lap munkatársaival folytatott beszélgetések során az az álláspontom alakult ki, miszerint utólag nézve - a „Nagy Imre-ügy” belemagyarázhatósága a versbe nem kizárt, ám a vers maga nem ezt az eseményt, hanem általában a személyi kultusz időszakának törvénytelen pereit idézi.- Október 24-e, a pártközpont illetékes osztálya munkatársának fontos közlései után újra átgondolva, újra mérlegelve a szóban forgó vers egészét, vált világossá számomra, hogy azok az állítások, amelyek a verset az említett politikussal hozzák kapcsolatba, valószínűleg helytállóak. Mint az Új Forrásért egyszemélyben felelős vezető - a felelősséget természetesen egy pillanatra sem hárítva el - kijelenthetem, hogy a közlést teljes jóhiszeműséggel és minden előzetes aggály nélkül vállaltam; utólag is úgy látom, hogy igen fontos információk híján (amiket csak október 24-én tudtam meg), a szóban forgó vers inkriminált jelentésrétege 1984 nyarán nem volt felismerhető. Elvtársi üdvözlettel: Monostori Imre főszerkesztő-helyettes Persze, ebben az egész ügyben nemcsak a primér politikai kérdések (például Kádár János szerepe, Aczél György sorsa) voltak az igazán fontosak, hanem bizonyos személyi leszámolások lehetőségei is. Ezen túlmenően pedig a Magyar írók Szövetsége elnökségének (amely elnökségben Nagy Gáspár volt az egyik titkár) szétverése, személy szerint pedig Nagy Gáspárnak (másfelől Sárándi Józsefnek) a közéletből való eltávolítása. Nagy Gáspár nemzeti elkötelezettsége miatt már régóta szálka volt a legfőbb hatalmi tényezők szemében, Sárándi (mint a párton belüli ellenzéki) is egyre „kellemetlenebbé” kezdett válni, sőt ő nem 144
