Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom), másfelől pedig, ha már nem lehet tovább magyarázni, föltétlenül magamra kell lokalizálni a felelősséget és a várható büntetést.

Az efféle „balesetek” során szokásos igazoló jelentésem jól tükrözi ennek a taktikának az egyes mozzanatait. S még valamit hozzá kell tenni mindehhez (mondhatnám azt is, hogy be kell vallanom, habár nem esik nehezemre). Kezdettől fogva tisztában voltam azzal is, hogy egyszer majd mindeme dologról a nyilvánosság előtt is számot kell adnom, következésképpen csak annyit és olyat mondjak, tegyek, írjak le, amiért aztán majd akkor nem kell szégyenkeznem. Azt hiszem, ilyen dokumentumnak számít ez az igazoló jelentés is.

Magyar Szocialista Munkáspárt Komárom megyei Bizottsága

Salamon Hugóné titkár elvtársnő Tatabánya V.

Felszabadulás tér 4. 1984. okt. 25.

Kedves Salamonná Elvtársnő!

Az Új Forrás ez évi 5. számának 4. oldalán megjelent Nagy Gáspár Öröknyár; elmúltam 9 éves című politikai üggyé vált versével kapcsolatban mint a szerkesztőség felelős irányítója az alábbiakról tájékoztatom.

Terveim szerint a 30-as, 40-es költőgeneráció legtehetségesebb tagjai egymás után kerültek, illetőleg kerülnek a lap élére, így a 4-es számban Pintér Lajos, az 5-ösben Nagy Gáspár szerepelt, a 6-osban Győri László következik.

Nagy Gáspár versei - kérésemre - 1984 nyarán érkeztek szerkesztőségünkbe. A szokásos munkamegosztás szerint a szóban forgó verset is ketten olvastuk el: a lap főmunkatársa és én. A közléssel kapcsolatban semmiféle aggályunk nem merült fel. Már csak azért sem, mivel az Öröknyár... mellett közölt másik két Nagy Gáspár-vers közül a második (Nyárbafagyottan) hangulatában, témájában - a „személyi kultusz” időszakának sokat emlegetett és sokat bírált jelenségei - szerves rokonságot mutatott.

Az inkriminált „NI” betűpárost a jellegzetes Nagy Gáspár-i infínitivus-játék újabb jelentkezéseként fogtam fel (Vö. pl. Infini- tivusok lányom olvasókönyvéből, a Földi pörök című kötet 42. oldalán); az „ITT” „OTT” szópáros kiemelését pedig a vers vizuális egyensúlya szempontjából tartottam helyénvalónak. Ezek után besoroltam a verset a következő, azaz az októberi számba.

143