Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
korrigálni: olyan eset nem fordult elő, hogy ilyenkor, a munka lázában valamivel is meg lett volna elégedve. Mindig talált tucatnyi javítanivalót, hirtelen új ötletei támadtak, újraszedetett, újra- tördeltetett oldalakat - a nyomdászok tűrőképességét is próbára téve - annak érdekében, hogy a lapszám jobb legyen, szebb legyen, lehetőleg hibátlan legyen. Ilyenkor napestig, étlen-szom- jan a levonatokat bújta, pedig felesége nemegyszer csöngetett rá, úgy fél három tájban, hogy jöjjön már haza, mert tönkremegy az ebéd! Ezekre a telefonokra mindig azt válaszolta: „Nem érek rá ebédelni, mert dolgozunk.” így, többes számban. Sokat „leveleztünk” egymással. Ez úgy értendő, hogy a szerkesztőségen kívüli munkáink és a sok utazás miatt nem mindennap találkoztunk a szerkesztőségben; ilyenkor kis cédulákon üzentünk, legtöbbször kéziratokat minősítettünk, és tettük át egymás asztalára. Mennyire jellemző volt rá a megfontolt, a tömör, a világos, a precíz, a szabatos fogalmazás! Az egyik legutolsó cédula üzenetének a szövegét - amely szintén egy kéziratra vonatkozott - ide másoltam. így hangzik: „Az egész ismeretében úgy gondolom, hogy a Pomádé király-motívumra szükség van, persze lényegre törőbb, fegyelmezettebb, a jelenleginél jóval rövidebb megfogalmazásban. Kérjük meg a szerzőt, hogy az első öt oldalt tanulmány-szellemben dolgozza át. És akkor közöljük. Pista”. Kedves Pistám! Soha sem fogod már megtudni, mi is lesz ennek a kéziratnak a sorsa. Kedves Pista! Igazán most ezek, a legutolsó szavak a legnehezebbek. Búcsúzunk Tőled. Szeretett feleséged, Eszter lányod, Gábor fiad, menyed Lia, és akit már nem is láthattál: kis unokád, Lívia, szüleid, testvéred; rokonságod többi tagja, barátaid és ismerőseid nevében; Komárom megye Tanácsa, ennek művelődésügyi osztálya, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya, valamint oktatási igazgatósága megbízásából; a Komárom megyei Lapkiadó Vállalat dolgozói, a TIT megyei szervezete, valamint az Új Forrás munkatársai nevében is: búcsúzom tőled. Nyugodj békében! Az 1984-es nyár feszült várakozással telik. Közben befut Nagy Gáspár három verse, amelyből egyet - az Ilyen világ címűt, amely a Mozgó Világ-„ügy'" fejleményeire reflektáló megnyilatkozás volt - visszaküld- tem, lévén, hogy túlságosan élesnek gondoltam (az is volt persze), amit 140
