Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy
a mi zűrös állapotunkban én (most már, ezek után: én) nemigen vállalhatok. Másik verset kértem helyette, amely hamarosan meg is érkezett. Öröknyár; elmúltam 9 éves a gyilkosok se ITT se OTT a gyilkosok (p. s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI Átfutom, elolvasom a verset, no ez sem éppen szelíd hangú, de hát a másik kettő hangulatához, „mondanivalójához” szépen simul, majd egymást erősítik a közléskor. Sárándi József is elolvassa a verset (egy-két nap múlva), ő sem találja meg a bombát. A fő gondom-bajom pillanatnyilag egy több évre szóló tervezet elkészítése, amely a kialakult helyzetet alapul véve megpróbálja fölvázolni az új szerkesztőségi szerep- osztást, a tartalmi és a személyi kérdéseket, és persze az Új Forrás tervezett jövőjéről is mondani kell valamit. Ezt a tervezetet a megyei művelődési vezetők kérik, sürgetik, úgy gondolják, jobb, hami szólalunk meg először ezekről a kérdésekről. Hosszú, 12 sűrűn gépelt oldalnyi tervezet kerekedik ki ebből a „félnyári” (mivel hogy a fél nyaramat elvitte) töprengésből, de végül is határozott kontúrú, egyenesen fogalmazott dokumentum született. (Később tényleg ezekre a pillérekre épült az újjászervezett folyóirat és a körülötte kialakított irodalmi élet, sőt a könyvkiadás elindítása is.) Az előbb még „kéziratban” bemutatott Nagy Gáspár-vers, az Örök nyár... (másik két versével együtt) az októberi Új Forrásban jelent meg. A fátum ereje, a sors akarata: mi mást mondhatnék. Éppen az októberi számban. (Hiszen kéthavonta jelentünk meg: az augusztusiról már lekéa sír Nincs sehol a sír a test Nincs sehol a test a csont Nincs sehol a csont 141
