Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

ÍII. rész. A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy

III. rész.

A Nagy Gáspár - Nagy Imre-ügy. (1984-1985)

1984 májusának első napján szívroham következtében meghalt Payer István, az Új Forrás tizenöt éven át volt főszerkesztője. A gyász okozta megrendülés és elesettség mellett még egy gondolat gyötör (és hiába hessegetem el, lassan mégis belém ivódik) az ti., hogy alighanem engem tesznek meg főszerkesztőnek. Ezt - Isten látta és látja a lelkemet - egyáltalán nem kívántam, hiszen alig képzelhető el kényelmesebb állapot egy kutató szándékú és szenvedélyű ember számára, mint csak helyettesnek lenni: azaz húzni ugyan az igát, végezni a napi robotmunkát, ámde gyakorlatilag minden felelősség nélkül. És ez itt a döntő és a legsúlyosabb kérdés. A mindenkori felelősségé. És persze azt is tudtam, hogy a szerkesztőségen belüli - bonyolult összjátékú - már évek óta érzékelhető, „ki kit győz le” típusú feszültségek és személyi ellentétek a temetés után vagy talán egy kicsit később óhatatlanul elő fognak tömi. Nos hát ilyen idegi és lelki állapotban mondottam el búcsúztató beszédemet 1984. május 9-én a tatabányai újtelepi temetőben.

Megrendültén és lesújtva állunk Payer István ravatalánál. Nehéz, iszonyúan nehéz most a szólás. Alkotó erejének teljében, oly hirtelen ragadta el a halál, hogy még most is nehéz felfogni a visszavonhatatlant. Hiányát annál inkább érezzük máris, és az idő múlásával egyre inkább fogjuk.

A halálát követő napon egyre-másra csengett a szerkesztőségi telefon: „Igaz a hír?” - mindenki ezt kérdezte. Igaz! Sajnos igaz! S a megdöbbenés, mindahányszor elemi erejű volt. Néhány óra alatt az egész városban szétfutott a hír: Payer István meghalt.

Ki is volt ő? A száraz életrajzi adatok csak a gazdag pálya egyes állomásait érzékeltetik. 1929-ben született Úszódon. A középiskola után 1949-től 1953-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-francia szakán tanult. 1948 óta vett részt a mozgalomban. Az egyetem elvégzése után a Népművelési Minisztérium színházi osztályán dolgozott, majd 1954-ben - éppen 30 esztendeje - Tatabányán telepedett le.

136