Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
mint művész-tanárával, és újonnan a megyei könyvtárral, a tatabányai TIT Stúdióval, az esztergomi Bibliothekával léptünk munkakapcsolatba. De a megye határain kívül is több tudományos intézettel (pl. a Társadalomtudományi, a Történettudományi, az Irodalomtörténeti, a Népművelési Intézettel, a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal, az MM Vezetőképző és Továbbképző Intézetével, az Országos Széchényi, az Egyetemi és az Országgyűlési Könyvtárral, a Petőfi Irodalmi Múzeummal) és jó néhány szerkesztőséggel. Az írószövetséggel is jó a kapcsolatunk. Fontossága miatt külön is meg kell említenünk a Dolgozók Lapjával - kiváltképpen a főszerkesztői változás óta - megjavult, korrekt alapokon nyugvó, és egyre erősödő kapcsolatainkat, amit az utóbbi időben a kölcsönös szerzőcsere az egyes számok közvetlen megjelenése előtt a Dolgozók Lapjában közölt Új Forrás- előzetesek, vagy a mind alaposabb elemző folyóirat-kritikák is tükröznek. A megyei lap az utóbbi időben rendszeresen beszámol rendezvényeinkről, ankétjainkról is. Feltehetően ezeknek a közleményeknek is jelentős szerepe volt és van a remittenda-példányok fokozatos és örvendetes csökkenésében, továbbá, hogy megyénkben 1983-ban minden eddiginél több, összesen: 12 Új Forrás ankétra került sor. Ezeket meghívásra, többségükben könyvtárakban, de művelődési otthonokban, középiskolákban, munkásszállón tartottuk meg. A megye városai közül csupán Oroszlányban nem voltunk még, viszont sikeres esten vettünk részt Szombathelyen, Székesfehérvárott, Miskolcon és Budapesten a Kossuth Klubban, (amelynek rövidített változatát a Magyar Rádió is sugározta.) Idén a 4. számunk megjelenése után a Magyar Rádió szerkesztőségünkbe látogatott, és itt készített egy műhely-beszélgetést, amit szeptember 10-én sugárzott. Az Új Forrás 1979 óta és számról számra átlag 1500 példányban jelenik meg, amiből a Posta - kisebb-nagyobb eltéréssel kb. 1200-at rendel meg. Előfizetőink száma - az idén emelkedő tendenciát mutat - 500 körül mozog (ebből kb. 200 az egyéni és 300 a közületi előfizető). Utcai árusításra kb. 650-700 példány kerül, amiből főleg a mechanikus és szakszerűtlen „terítés” miatt átlagosan 150-200 példány marad, ami az 1500 példányhoz képest kb. 10-13 %-ot, azaz a többi országos irodalmi lap eredményéhez hasonló arányt jelent. A terjesztéssel összefüggő adataink sajnos hiányosak, némi fenntartással kezelhetők. 132