Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

Olvasóink, előfizetőink szakmai, életkori, nemenkénti hova­tartozásáról keveset tudunk, egyéni előfizetőink névsorát tanul­mányozva csak a „dr” címből és a lakcímből következtethetünk arra, hogy közöttük nem kevés orvos, jogi doktor, tanár van, a „-né” szócska gyakori előfordulásából pedig az tűnik ki, hogy az egyéni előfizetők közt elég sok a nő. Közületi előfizetőink a könyvtárak, iskolák, művelődési házak, egyetemek, főiskolák, tudományos intézetek, könyvkiadók, szer­kesztőségek, irodalmi és művészeti szövetségek, valamint egyes politikai intézmények és szervezetek közül kerülnek ki. Szem­betűnő viszont, hogy nagyon kevés köztük a községi tanács. Mivel a terjesztés mellett az előfizetők szervezése is (egyelőre) a posta monopóliuma, lényeges pozitív változásokat nem remélhetünk. Az elmondottak alapján (a felmerülő nehézségek ellenére is) legfontosabb feladataink és kötelességünknek a szerkesztőségi munka hatékonyságának és az Új Forrás színvonalának az op­timumra emelését érezzük. Ennek érdekében - anyagi lehetősége­inket reálisan számba véve - mindent meg kell tennünk, hogy szerkesztőségünk minél előbb jó szellemű, színvonalas, értékeket elősegítő és teremtő alkotó-műhely legyen., Szerkesztőségi munkamódszerként elsősorban a szépirodalom terén - irodalmi közleményeink színvonal javulása végett - az eddiginél gyakrabban és rendszeresen kell alkalmaznunk az előze­tes felkérést és megbízást, s a véletlenen vagy a saját ízlésen alapuló anyaggyűjtéssel fel kell hagyni. Jó müvek (kiváltképpen novellák) megírását ösztönző pályázatok kiírására is szükség van. Ehhez a megyei tanács anyagi támogatását kérjük. 1984-ben (könyv alakban) 1000 példányban szeretnénk meg­jelentetni az első „Új Forrás Füzet”-et. A „füzetek” kiadásával mindenekelőtt műhelymunkánkat kívánjuk kiszélesíteni és elmé­lyíteni. Mivel a postai terjesztés, a lapterjesztés és előfizető-gyűjtés jelenlegi és régóta rossz helyzetét anyagilag és erkölcsileg egy­aránt károsnak tartjuk, és megváltoztatására nincs elegendő erőnk, ehhez a megyei pártbizottság segítségét kérjük. Végül arra kérjük a pártot, hogy agitációs-propaganda és ok­tatási tevékenységében az eddiginél jobban támaszkodjék a megye folyóiratára és az egyes számokról megjelenés után - hogy minél előbb hasznosítani is tudjuk azokat - mondjon munkánkról véle­ményt.

Next

/
Thumbnails
Contents