Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

iránti érzékenységünk megmaradt, hogy konkrét döntéseink előtt mindinkább sokoldalúan és kellő mértékben tájékozódhassunk, hogy a szerkesztői tévedés lehetősége a minimálisra csökkent. A szerkesztőségi műhelymunka fokozatos kibontakoztatásában látjuk tehát eddig elért és jövendő eredményeink alapját. Ezért is nagy segítségként értékeljük, hogy a mellettünk megüresedett bolthelyiséget (37 m2) a városi tanács nekünk utalta ki, és a megyei művelődésügyi osztály támogatásával saját program szerint működő műhely-teremmé, Új Forrás-V\\ibbá alakíthatjuk ki.

Tartalmi munkánk további javításával kapcsolatban igen jelentős eredménynek tartjuk, hogy a főszerkesztő-helyettesi állás megszervezése és betöltése után - ismét megyei vezetőink anyagi és erkölcsi támogatásával, valamint a pártközpont és a minisztérium egyetértésével és javaslatára - 1983 augusztusától sor kerülhetett a folyóirat 1 ívvel történő bővítésére is, amit az engedélyokiratban leírt célok elérése érdekében használunk fel.

A folyóirattá válással összhangban az Új Forrást külső megjelenésében is folyóiratszerűbbé tettük; az első és külső borítólapon lévő emblémát megkisebbítettük; az alcím alatt pedig az adott számban olvasható írások közül a számunkra legfontosabbakra - távolról is látható betűkkel - felhívjuk a figyelmet. A tartalommutató után rövid információt adunk a szám szerzőiről és a következő számaink tartalmából. Mindazonáltal a folyóirat külső formájával (vizuális, esztétikai megjelenésével) még mindig nem vagyunk megelégedve.

Az eddigiekből is már kitűnik, hogy a folyóirattá válás nem kevés és merőben új feladat, probléma, dilemma (pl. a helyi és az országos érdek érvényesítésének a módja) elé állította a szerkesztőséget. Az eddigi 30 folyóiratszám tükrében mégis úgy látjuk, hogy ezeket viszonylag kis számú hibával, közepesen-jó színvonalon (sőt néhány vállalkozásunk esetében még jobban is) sikerült megoldanunk. De akadt és maradt azért gondunk is elég... Ilyen pl. a közölt szépirodalom-a kivételek ellenére is-átlagosan gyönge-közepes minősége vagy egyes ún. köztes műfajok (riport, interjú, esszé, műelemzés, szociográfia) helye, szerepe, ingadozó színvonala a lapban, vagy még a kezdet kezdetén nyakunkba szakadt sajtóper, és egy esetben (Könczöl Csaba írása) a kellő politikai éberség hiánya vagy éppen a terjesztés és előfizetők szervezésének a megoldatlansága.

129