Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

Ezek után, ha jellemezni kívánjuk az Új Forrás szerkesztőségének tartalmi munkáját - az eddigi 30 szám alapján - megállapíthatjuk, hogy az 1979-es ún. próbaesztendő után, a kezdeti (főleg tapasztalatlanságból fakadó) bizonytalankodások, tévedések, hibák, de már a lap arcélét is érzékeltető jó minőségű közlemények után a folyóirat számról számra mind tudatosabban és javuló színvonalon szerkesztődött, és viszonylag gyorsan országos figyelmet keltő lappá fejlődött. Erről szólva főleg lapunknak jelleget adó olyan vállalkozásainkra gondolunk, mint például a másfél évig tartó 15 írást tartalmazó nemzet-vita, majd a Duna- menti nagyüzemek életét bemutató, 9 írásból álló, 6 számunkon végighúzódó szociográfiai riport-sorozat, vagy a 12 szerző (egyetlen számban közölt) írását összefogó szerelem-blokk, aztán a magyar irodalom önszemléletéről, végül a dorogi járás hat mezőgazdasági termelőszövetkezetének ipari tevékenységét feltáró szociográfiai-szociológiai-közgazdasági sorozat, amelynek egyes darabjait idei öt egymást követő számunkban jelentettük meg (és azzal a szándékkal, hogy az első „Új Forrás Füzet”-ben egybe szerkesztve adjuk majd ki).

A jellegadó közlemények között olyan írásokat is megemlíthetünk, amelyek a folyóirat hagyományőrző, művelődéstörténeti, művészettörténeti, irodalomtörténeti, történelmi értékfelfedező és -közreadó, tudatosan vállalt szerepét jelzik, mint például a Féja-, a Kamondy-, a Váci-, a Gerelyes-hagyaték, vagy S. Tóth Sándor, Gadányi Jenő, Martsa István életművének felfedező bemutatása, vagy egyes jelentős évfordulók alkalmából publikált (többnyire) forrásértékű (tehát történelmi önismeretünket és a kutatást is jól szolgáló még ismeretlen) pl. Móricz-, József Attila-, Németh László-, Bajcsy-Zsilinszky-, Féja-, Marx-, Szekfii-, Babits- és más) dokumentumok közlése és több oldalú értékelése.

Jelleg meghatározónak tartjuk azokat a rendszeresen megjelentetett (és előre megrendelt) műhelybeszélgetéseket, interjúkat, pályaképeket, amelyek megyénkben alkotó (vagy innen származó) írókkal, művészekkel, érdekesebb emberekkel vagy róluk készültek. (Főleg Kádár Péter, Koczogh Ákos, Heitler László és Wehner Tibor ilyen tárgyú írásaira, sorozataira gondolunk.)

Pozitív hatásúnak, általános és irodalompolitikai szempontból is fontosnak tartjuk a határainkon túli, különösen a szlovákiai magyar irodalom kortársi értékeiről felelősen szóló, olvasóinkat szakszerűen tájékoztató írásainkat.

130