Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
A viszonyítások korában élünk, viszonyítsunk mi is. Más megyék irodalmi folyóiratainak támogatása hozzátartozik az egészséges patriotizmushoz, az értelmiségi öntudathoz. Nemrégiben - eléggé szűk érdeklődés mellett - ketten elemezték az Új Forrás 1982-es évfolyamát. Lukácsy András újságíró és Németh Kálmán tanár néhány megjegyzését érdemes feleleveníteni lapunk hasábjain is... Egy nem fővárosi kulturális, irodalmi és művészeti folyóirattal kapcsolatos követelményrendszert többféleképpen meg lehet határozni. Elkerülhetetlen azonban, hogy foglalkoznia kell a város, atájegység irodalmának szervezésével. Tükröznie kell atájegység kulturális és művészeti arculatát. Elő kell segítenie a helytörténeti kutatásokat, kezdve a történelmi eseményeken, folytatva a szociográfiai felméréseken és befejezve a művelődéstörténet legkülönfélébb ágain -, hogy ébren tartsa az egészséges lokálpatriotizmus gondolatát. El kell vállalnia a kultúrpolitika országos feladatai sorában a munkamegosztásban rá háruló feladatokat. Ezek olyan országos tennivalók - viták, szociográfiai felmérések -, melyeket a központi lapok és folyóiratok az adott időpontban ellátni nem akarnak, vagy nem tudnak. Mielőtt a vázolt követelményrendszert és az Új Forrás gyakorlatát szembesítenénk, el kell mondani: a vidéki folyóiratok között - a pécsi Jelenkor mellett - e lap szellemiségét látja Lukácsy András a legnyitottabbnak, a partikuláris érdekek szempontjából a legkevésbé lekötöttnek. Váci Mihály kallódó örökségének felkarolása nemcsak elkerülhetetlen irodalomtörténeti feladat, de olyan program és eszmei kötelezettségvállalás is, amely a közelmúlt haladó hagyományai mellett száll síkra. Aki a folyóirat jelen formájának eddigi rövid életét - és benne az 1982-es esztendőt - egyszer részletesebben feltérképezi majd, mindenekelőtt azokat az országos vitákat fogja említeni, amelyek az Új Forrást karakterizálták. Emlegetni fogja a korábbi nemzetvitát, amelyet a folyóirat a kérdéskör jó szakértőivel mint hozzászólókkal messzemenően az országos orgánumok helyett rendezett meg. (A vita anyagát méltán jelenteti meg a közeljövőben egyik központi kiadónk, éspedig éppen a Kossuth.) A magyar irodalom önszemléletéről rendezett vita ugyancsak országos jelentőségű és halaszhatatlan fontosságú. Legfőbb erénye, hogy miközben számos eddig ki nem mondott igazságra 118
