Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

rátapint, nélkülözi azokat a szélsőségeket, amelyek néhány más vidéki folyóirat hasonló vitáit vagy cikkeit szükségtelenül ir- ritálóvá és ezért esetenként károssá is tették. Ugyanígy hézagpótlónak ígérkezik országos viszonylatban is az idén kezdődött termelőszövetkezet és nagyüzemek viszonyát érintő disputa is.

A szerkesztőség fontos és időszerű témához nyúlt, amikor egyszerre 15 írást közölt az 1982/1. számban a szerelemről. A más-más alapállású, erkölcsi indíttatású és világnézeti tartalmakat hordozó írások olvastán természetesen nem könnyű eligazodni a szerelem dolgában. Végül is mit gondoljunk a szerelemről? Higy- gyünk-e a Gyökössy Endre által leírt szerelem-szeretet négyes egységében?

(Szexus: szeretlek, mert enyém vagy. Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy. Filia: Szeretlek, mert társam vagy. Agapé: Szeretlek- mert - szeretlek).

Rábízhatjuk-e magunkat Buda Béla megjegyzéseire Gyökössy és Mérei gondolataival kapcsolatban? Lesújtson-e bennünket a szerelem-deficit, a szeretet-deficit? („Úgy érzem, nemcsak szerelem-deficit, szeretet-deficit is van a mai társadalomban.)” ... Értjük-e, éljük-e a Szilágyi Ákos által leírt szerelem-filozófia „vagy-vagy”-át? Szilágyi olvastán meg kell-e döbbennünk a témával kapcsolatban napjaink szegényes gondolati világán? Van-e, kialakult-e, ha igen, akkor milyen mértékben hat a marxista felfogás? Bánlaky Pál történetfilozófiai megközelítése mennyire általános érvényű? Mire indíttasson bennünket a magyar fiatalok szerelem-felfogása, amelyet Kamarás István írt le?

A szerző gondolatai a mai magyar valóságban is gyökereznek- és tetszik, nem tetszik: árulkodnak életünk minőségéről.

A kritikai anyagban találni néhány kiemelkedő darabot, igen hatásos a lap szorosabban vett képzőművészeti kritikája (és képzőművészeti munkája általában, beleértve az illusztrációkat.)

Mindent egybevetve azonban, ha a folyóiratszámok művészeti anyagát kiszakítva nézzük, vegyes a kép. Igen jó színvonalú és országos rangú költők találkoznak kialakulatlanabbakkal, a prózai anyag már „terítését” tekintve is elég egyenetlen.

Az Új Forrás eddigi évfolyamait és kivált 1982-es évjáratát tekintve olyan folyóirat, amely - bizonyára az olvasói igényeknek megfelelően is - a valóság objektiváltabb megközelítésére törekszik.