Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

írásokkal vagyunk elégedetlenek, ha némelyik esetében van és lehet is vitáznivaló a színvonalról, az alkotói szándékról. Az „egész”-ben fellelhető hangsúlyeltolódás paradox módon nem érinti a „rész”-eket, vagyis attól, hogy a folyóirat formálódó profilját, a törekvés „irányát” nem tartjuk szerencsésnek, az egyes írások még jók, rangosak, a folyóiratszámok színvonalasak lehetnek. S így van ez a többség esetében.

Az egy évfolyam anyaga sokféle szellemi izgalmat kínált. Talán legelőször Szilágyi Ákos eredeti gondolatokat-gondokat feltáró vitairatát emeljük ki. A Nemzet-központú értéktudat, vagy értékközpontú nemzettudat? című tanulmány nem kevesebbre vállalkozik, mint nemzeti tudatunk alakulásának történelmi vizsgálatára, a torzulások okainak társadalmi-történeti kibontására. Még akkor is a legfontosabb írás az év anyagából, ha olykor kissé teoretikus jellege, stiláris nehézségei miatt inkább szakfolyóiratba illő tanulmánynak érezzük. Félő, hogy az elvi és elvont problémafeltárás csak a „vájt fülűeknek”, a szakembereknek jelent izgalmat, s nem az „átlagolvasónak”, a nyilvánvaló többségnek, így visszhangja - a közölt hozzászólások, vitacikkek ellenére - csak szakmai marad, hatása leszűkül a filozófiához közvetlenebbül kapcsolódók körére, nem késztet másokat is továbbgondolásra, töprengésre. Pedig valóban lefegyverző fogalmi apparátussal, szemléletes történelmi példatárral győzi meg a figyelmes olvasót igazáról, hogy aztán azonnal ellenérzéseket váltson ki, vitára ingereljen. Mert „nemzettudatunk” történelmünk viharos évszázadai során alakult ki - az elmúlt harminc év történelmi változásai csak arra voltak elegendők (ha valóban elegendők voltak), hogy a már anakronisztikusán ható nemzet-központú értéktudat a fiatalabb generációkban elhalványuljon, de nem alakult ki helyette más, korszerűbb és egyetemesebb nemzettudat, amely a valóságos értékeket integrálja.

Az is dicsérendő, hogy egy-egy folyóiratszámban fontos rendező elvek fedezhetők fel - a tematikus számok nem egyhangúságot jeleznek, hanem tervszerűséget, átgondolt építkezést, tudatos koncepciót. Örültünk a nemzetiségi irodalmakat bemutatófelfedező írásoknak, szépirodalmi anyagnak, még akkor is, ha terjedelmi korlátok miatt csak vázlatos és hiányos lehetett a bemutatkozás.

A Móricz Zsigmondra emlékező írások új oldalról közelítettek a nagy alkotó életművéhez. Győri László Móricz ZsigmondKomá108