Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

Talán e kérdéskörök is jelzik, milyen sokféle követelménynek kell eleget tenni egy folyóirat szerkesztésével, s természetes, hogy nem is lehet mindig mindenben megteremteni ezt a „kényes egyensúlyt”. S meg kell-e egyáltalán teremteni?

Mi a legérzékelhetőbb változás az átalakult folyóirat-struktúrát vizsgálva? A folyóirat új formájában frissebb lett - s ez nemcsak a megjelenés gyakoriságában ölt testet. Gyorsabban és elevenebben tud reagálni az irodalmi és képzőművészeti élet új jelenségeire, rugalmasabb műfajokban jut el az olvasóhoz az irodalmi- művészeti információ. Frissebb, elevenebb, polimizálóbb lett a művészeti kritika és az interjúk is az irodalom- és müvészetpoli- tikai nézőpontot erősítik. Csökkent azonban az egyes - kulturális, közművelődési, ha tetszik: társadalompolitikai nézőpontú kitekintés, vagy ami ilyen témájú, az mindenképpen elvi, „filozófiai”, teoretikus és csak nagyon áttételesen kapcsolódik a mindennapok gyakorlatához, így az olvasó számára kevés átélési, azonosulási lehetőséget kínál. Az „országos” kitekintés mellett meglehetősen háttérbe szorul a megye irodalmi, művészeti életének értékelése, egyáltalán a kultúra szférájához tartozó olyan területek vizsgálata, mint a közművelődés, a pedagógia, múzeológia, könyvtárügy, a tudományos élet stb. Kiesik a nézőpontból - egy-egy közlés ellenére — a film és a színházélet is.

Az antológia forma még lehetővé tette terjedelmesebb tanulmányok közreadását, tehát az értékmegőrző szerepnek jobban eleget tehetett, a folyóirat - az új struktúra természetes következményeként - többször részleteket közöl, tehát csak ízelítőt ad az olvasó számára, így sok esetben nem jelent igazi fórumot a szerzőnek.

Ez persze a folyóirat forma természetes ellentmondása, hiszen az olvasmányosság, a tartalmi sokszínűség érdekében - a szűkös terjedelmi lehetőségek között - egyensúlyozni kell. S ennek az az ára például többek között, hogy a helytörténeti írások, amelyek korábban meghatározó jelentőségűek voltak, részben kiszorultak a folyóiratból, pedig talán éppen ez a sajátosság, a múlt felfedezése a ma számára, az egyetemes értékek felkutatása, felmutatása adott sajátos helyi színt, jelleget, arculatot az Új Forrásnak.

A folyóirat másként lép az „egyetemesség” felé, és ez bizonyos arányeltolódáshoz vezetett. Ezt támasztja alá az a vélemény is, amit „kívülálló” fogalmazott meg. Vekerdi László a Valóság 1979. évi októberi számában a megyei folyóiratokról szóló tanul106