Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

maguk. „Amott hegyvonulatok sejlenek. A szárazföld vitathatatlan.” (Pass Lajos: Kolumbusz széljegyzete. 1976/1. sz.). „De most már valóban meg kellene tudni, fejteni, sejteni - miért laknak az erdőben a fák”? (Kolozsvári Papp László: Miért laknak az erdőben á fák". 1978/2. sz.)

Úgyszintén nagy várakozással lestük a megyei napilap (a Dolgozók Lapja) beszámolóját erről az estről, hiszen tényleg fontos volt, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács napilapja hogyan foglal állást a megyei tanács kulturális, irodalmi, művészeti folyóiratával - lényegében azonban velünk, szerkesztőkkel - kapcsolatban. A tudósítás a következőképpen szólt.

Új Forrás-est a Kossuth Klubban Provinciában, de nem provinciálisán

Tiszteletre méltó vállalkozása a Magyar Rádiónak, hogy vékony szálon, de azért mégis összefüggő műsorsorozatban rendre bemutatja a vidéken megjelenő folyóiratokat. Vidéken megjelenő és nem „vidéki” folyóiratokról van szó. Mert a rádiónak éppen az a szándéka - például ezzel a sorozattal is -, hogy oldja a vidék és a főváros annyi területen, így a művészeti, kulturális életben is meglévő ellentétét.

A bemutatkozó lapok közt most a Tatabányán szerkesztett megyei folyóiratunk, az Új Forrás kerül sorra. A rádióhallgató ugyan még nem hallhatta, hiszen a Kossuth Klubban múlt héten megrendezett Új Forrás-est magnetofon-felvételei (kritikai értékelés, beszélgetések szerkesztőkkel, szerzőkkel, válogatások a folyóiratban megjelent írásokból) csak ezután gazdagítják majd a rádió irodalmi műsorát. A Kossuth klubi műsor azonban lezajlott, az Új Forrás bemutatkozott, pontosabban bemutatták, és ez az alkalom számunkra is lehetőség, hogy néhány szót ejtsünk az ott hallottakról.

Folytassuk talán ott, ahol az írás bevezető gondolatait egy új bekezdéssel megszakítottuk: a vidék és főváros témakörénél. Ez a kulturális életünkre is jellemző magyar specialitás nem ellentétet jelent (vagy nem kizárólag azt), hanem irodalmi életünkben például az egyközpontosságot: Budapest a magyar irodalmi élet centruma és ami ezen a határon kívül esik az - minimum - „provinciális”.

103