Esztergom szabad királyi város 1708. évi kiváltséglevele (Esztergom, 2002)

M-1- ▼ JL i, József Isten kegyelméből választott fenséges római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária, stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Alsó- és Felsőszilézia, Würtenberg és Teck hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Koburg, Goricia, Elszász grófja, a Szent Római Birodalom Stella folyó feletti Burgund tartományának és mindkét Lusitania márkija, szlavón márkiság, kikötők és sóbányák ura, stb. emlékezetül adjuk ezen oklevél segítségével mindenkinek, akit illet, hogy alaposan megfontoltuk, mekkora dicsőséget jelent a királyoknak és a fejedelmeknek alattvalóik sokasága, mekkora ékességet és erőt szereznek a királyságok és a tartományok városaik gazdagságából és nagyságából, milyen üdvös a fejedelmek számára, hogy népüket szolgálva, adományokat osztva, városaikat növelve és támogatva minden igyekezettel arra törekednek, hogy azokat a városokat, ahonnan a királyoknak és királyságoknak haszna származik, kötelességük szerint méltó kiváltságokkal nagylelkűen feldíszítsék, addig, amíg ez az ország lakóinak gondoskodását és országuk állapotát dicséri, és ebből nagyobb kényelmük és gyorsabb fejlődésük származik. Méltónak találjuk továbbá, hogy a fejedelmek azokat a dolgokat, amelyeket hűséges alattvalóiknak nagylelkűen adományoznak, királyi kiváltságlevél formájában örök emlékezetül adják, hogy azokkal biztonságosan élhessenek. Ezért, miután nemrég a háromszorosan jó Isten megszánta a keresztények ügyét és kegyesen azt az égi áldást nyújtotta egykori szent fejedelmünknek és urunknak, Li- pót, római császárnak és magyar királynak, a mi boldog emlékezetű atyánknak és elődünknek, hogy győztes fegyvereivel nem csak a félelmetes török és az Oszmán birodalom szörnyűséges támadásait - amelyek során az említett Magyar Királyság tágas vidékein kívül az Alsó-Ausztriai hercegséget is feldúlta ellenséges fegyvereivel, gyújtogatásával és szinte a végsőkig tartó pusztításával, sőt a tartomány központját, ősi székhelyünket is majdnem elfoglalta néhány hetes ostrom után - szorította vissza szerencsésen, de miután ebben a természetes ellenség ellen szerencsés előjelekkel viselt és több éven keresztül győzedelmesen folytatott háborúban majdnem annyi győzelmi koszorút szerzett, mint ahány csatát megvívott, az említett Magyar Királyság és a vele határos Szlavónia szinte összes erődjét és erősségét, az egykori híres királyi székhellyel, Magyarország fővárosával, Budával és Esztergommal együtt a kegyetlen oszmán igából szerencsésen kiszabadította és visszahódította, majd Isten kegyelméből számos lakóval és vendéggel benépesítette és szinte az elfoglalása előtti régi állapotába helyezte vissza.- 23 -