Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)

III. Az egyházi tárgyak jogrendje

86

243. §. A holttest templombavitelénél az egészségügyi és általában a világi hatósági előírások figyelembe veendők.

Szoktassák a híveket arra, hogy a temetési menetben megállapított rendben haladjanak, közös imádságokat mondjanak vagy a kántor vezetése alatt gyászénekeket énekeljenek. Kerülni kell a társalgást, beszélgetést és mindent, ami a gyászszertartás komolyságával ellenkezik.

244. §. A halotti torok, valamint a virrasztások kapcsán néhol tapasztalható mértéktelenségek ellen a lelkipásztor emelje föl szavát és igyekezzék a kegyeletien szokásokat megszüntetni.

245. §. Buzdítsák a lelkipásztorok híveiket, hogy halot- taik lelki üdvösségéért minél gyakrabban mondassanak szentmisét és minél többször emlékezzenek meg róluk imáikban.

246. §. Exhumáláshoz a közigazgatási beleegyezésen kívül egyházhatósági engedély is kell. (Can. 1214.) Ha bizonyos idő múltán a régi temető új használatba vétetik s a régi sírokat kiürítik, a csontokat közös sírgödörbe kell temetni vagy ossariumba helyezni. A régi művészi sírkereszteket alkalmas helyen meg kell őrizni.

247. §. Nem részesülhetnek egyházi temetésben, ha haláluk előtt a bűnbánatnak jeleit nem adták: 1. akik halálukkor nem voltak az egyház tagjai; 2. akik ítéletileg kiközösítés, vagy egyházi tilalom alatt álltak; 3. az öngyilkosok, kivéve akkor, ha nyilvánvalóan, vagy kezelőorvosi, vagy ennek hiányában hatósági orvosi bizonyítvány szerint beszámíthatatlan állapotban voltak (az egyházi szertartás még az orvosi bizonyítványnak a főpásztor előtti kellő igazolása esetén is minden külön ünnepélyesség nélkül, csak a legegyszerűbben történhetik); 4. akik párbajban, vagy ott szerzett sebesülésben haltak el; 5. akik szabad akaratból holttestük elhamvasztását, egyházi szertartás nélkül, vagy másvallású lelkész által történő eltemetését rendelték el; 6. a közismert és nyilvános bűnösök, pl. a tisztán polgári vagy vadházasságban élők.

Kétség esetén utasításért az egyházi hatósághoz kell fordulni. (Can. 1240., 2339.)

248. §. Lehetőleg minden községben legyen külön az egyház nevére telekkönyvezett katolikus temető. Az 1876. év előtt már a katolikusok használatában volt temetőt általában katolikus jellegű temetőnek kell tekinteni (VKM. 15.091/1916.).