Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)
III. Az egyházi tárgyak jogrendje
85 alább egy méternyi távolságban legyen az oltártól, meft különben az oltáron tilos a misézés. Áll ez a tilalom a mauzóleumok és sírkápolnák oltáraira is. 239. §. Minden plébániatemplomban legyen altare privi- legiatum. Ezt a jelleget magán az oltáron jelezzék — altare privilegiatum fölírással, azonkívül a sekrestyében kifüggesztett táblán is jelezhető: Altare X. est privilegiatum. 4. A TEMETŐ ÉS A TEMETÉS. 240. §. Halottat csak a hatósági halottkémi vizsgálat és a halálesetnek a polgári anyakönyvbe való bevezetése után szabad eltemetni — általában a halál beállta után 36 óra után és 48 órán belül. 241. §. A polgári törvény nem gördít akadályt az elé, hogy egyházi temetésben részesítsék mindazokat, akik az egyházi törvények szerint eltemethetők, és hogy az egyházi temetést megtagadják azoktól, akiknek egyházi eltemetését az egyházjog tiltja. „Meghaltnak bármely vallás szertartása szerinti temetése semmiféle törvény, rendelet, vagy szabály által büntetés terhe alatt nem tiltatik és nem volt tiltva". (K. 13.477/1882.) 242. §. A temetési szertartást szorosan a Rituale szerint, latin nyelven kell végezni; modern nyelven csak azok a részek mondhatók, amelyeket a Rituale megenged. Tilos egyes alkalmakra készült, a rokonokat névszerint megnevező búcsúztatókat, vagy egyházilag jóvá nem hagyott gyászénekeket énekelni és imákat mondani. Egyházilag engedélyezett ének- gyűjtemény ékből vett éneket szabad használni, ha mindjárt általánosságban tartott s nem személyeket megnevező búcsúztatás elő is fordulna benne. Bár az Egyház a temetéskor a búcsúbeszédeket sem helyesli, az előre bejelentett, nem túlsók vagy túlhosszú és az egyház lelkületével nem ellenkező beszédek elmondását ne akadályozzák. Éberen őrködjenek azonban azon, hogy a híveket megbotránkoztató, vallásos érzést sértő beszédek el ne hangozzanak. Indokolt esetben a temetést végző vagy más pap is mondhat búcsúbeszédet, de ez szokásossá ne váljék. Inkább mondjanak alkalmi szentbeszédet, vagy a halott lelkének használó és a hozzátartozóknak vigasztalást nyújtó imákat. A temetést végző pap a szertartás helyén ne nyilvánítson részvétet. A temetési szertartás befejezése után távozik.