Az Esztergomi Főegyházmegyei zsinat határozatai (Budapest, 1942)

III. Az egyházi tárgyak jogrendje

85 alább egy méternyi távolságban legyen az oltártól, meft külön­ben az oltáron tilos a misézés. Áll ez a tilalom a mauzóle­umok és sírkápolnák oltáraira is. 239. §. Minden plébániatemplomban legyen altare privi- legiatum. Ezt a jelleget magán az oltáron jelezzék — altare privilegiatum fölírással, azonkívül a sekrestyében kifüggesz­tett táblán is jelezhető: Altare X. est privilegiatum. 4. A TEMETŐ ÉS A TEMETÉS. 240. §. Halottat csak a hatósági halottkémi vizsgálat és a halálesetnek a polgári anyakönyvbe való bevezetése után szabad eltemetni — általában a halál beállta után 36 óra után és 48 órán belül. 241. §. A polgári törvény nem gördít akadályt az elé, hogy egyházi temetésben részesítsék mindazokat, akik az egyházi törvények szerint eltemethetők, és hogy az egyházi temetést megtagadják azoktól, akiknek egyházi eltemetését az egyház­jog tiltja. „Meghaltnak bármely vallás szertartása szerinti te­metése semmiféle törvény, rendelet, vagy szabály által bün­tetés terhe alatt nem tiltatik és nem volt tiltva". (K. 13.477/1882.) 242. §. A temetési szertartást szorosan a Rituale szerint, latin nyelven kell végezni; modern nyelven csak azok a részek mondhatók, amelyeket a Rituale megenged. Tilos egyes al­kalmakra készült, a rokonokat névszerint megnevező búcsúz­tatókat, vagy egyházilag jóvá nem hagyott gyászénekeket énekelni és imákat mondani. Egyházilag engedélyezett ének- gyűjtemény ékből vett éneket szabad használni, ha mindjárt általánosságban tartott s nem személyeket megnevező búcsúz­tatás elő is fordulna benne. Bár az Egyház a temetéskor a búcsúbeszédeket sem he­lyesli, az előre bejelentett, nem túlsók vagy túlhosszú és az egyház lelkületével nem ellenkező beszédek elmondását ne akadályozzák. Éberen őrködjenek azonban azon, hogy a híveket megbotránkoztató, vallásos érzést sértő beszédek el ne hangozzanak. Indokolt esetben a temetést végző vagy más pap is mondhat búcsúbeszédet, de ez szokásossá ne váljék. Inkább mondjanak alkalmi szentbeszédet, vagy a halott lelkének hasz­náló és a hozzátartozóknak vigasztalást nyújtó imákat. A teme­tést végző pap a szertartás helyén ne nyilvánítson részvétet. A temetési szertartás befejezése után távozik.

Next

/
Thumbnails
Contents