Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)

92

Télen, amikor a Trabi után kötöttünk három-négy szánkót és úgy húzott minket szánkózni az erdőben.

A focimeccsek, amit a visegrádi atyával szervezett, igen nagy derbik voltak.

Szerettük a félbevágott citromot, amit szomjoltónak kaptunk.

Volt a plébinek egy kielbootja, amivel áteveztünk a szigetre Marót és Zebegény között.

Volt a plébánián egy Romét kismotor, azt sokat nyüstöltük hátul az udvarban (persze ennek nem mindig örültek, mert kissé zajos volt).

Miklós atyáról az első élményem, amikor számháborúzni voltunk Pilismaróton a koronglövőnél. Valaki felmászott egy bódé tetejére, és a számháború végénél plébivel összekapaszkodva a hátunkon keresztül mászott le az egyik megfigyelő. Ilyen is lehet egy plébános? — gondoltam magamban. És igen, lehet: aki mise közben kérdezi meg a Magyar Cserkészszövetség főtitkárát (Hosszúpuskát), hogy Friedmann Robinak kellene plébánosi ajánlás, hogy őrsvezető legyen, elég-e így szóban? Vagy aki a tizennegyedik születésnapomon eljött hozzánk, hogy felköszöntsön, és egy könyvet ajándékozott, amibe az volt írva: „Leghűségesebb ministránsomnak 13. (!) születésnapjára.” Az sem számított, hogy én közben a WC-n ültem, így csak nagynénémnek tudta odaadni, és bekiabált: „Robikám, Isten éltessen! Én most rohanok.”

Egyszer télen lementünk a Dunára megnézni a befagyott folyót. Ahogy nézegetjük, egyszer csak elkezdett alattunk ropogni a jég, és egy rianás keletkezett. Persze ennek hallatán mindenki kiszaladt a partra.- Dömös