Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
Az is jó volt, amikor kölcsönkértem, és kaptam a jelmezbálra égj' sötétlila hímzett rézcsatos palástot lovagi öltözéknek. Friss jogosítványosként Papanecz Norbival mindig arra vártunk, hogy kinek fogja dobni az ezerötös kereklámpás Lada kulcsát: Robikám/Norbikám vezetsz most te? Általában Norbi kapta, mert nekik nem volt otthon autójuk, nekünk igen. Plébi még erre is figyelt. Másik autós sztori, hog)' Palánki Feri első miséjén voltunk valahol a Duna túloldalán, és míg plébi tiszteletét tette a vendégasztalnál, mi az autóban vártunk rá. Fehér, ötajtós Samarája nem a legprecízebb orosz műremek volt, és sikerült nekem a kormányzárat úgy bezárni, hogy' negyedóráig feszegettük, míg kikattant. Közben persze a komphoz kellett volna sietnünk, de elértük, mint mindig. Máskor épp cserkésztalálkozóról jöttünk hazafelé, én vezettem, az Árpád-hídon dugó, nyár, negyven fok. Megkérdeztem: „Atya, ez a vízhőfok-mutató mindig ilyen gyorsan szokott mozogni?” Ahogy kimondtam, már szállt is a gőz a motortérből kifelé. Miklós atya kipattant, ki a vizesflaskát a csomagtartóból, és már le is hűtöttük a motort. És milyen békésen tudott elnézést kérni az akkor már dudáló hátsó autósoktól, tanulni lehetne tőle! A cserkésztáborban rang volt, hogy ki állítja fel Miklós atya sátrát. A jó kis kuty'asátor, rikító zöld-barna-lila színben, a bejárat felett a cserkészkalapja. Megtiszteltetés volt, amikor én állíthattam fel, és mindig nagyon odafigyeltem, hogy a legjobb hely'et kapja, távolabb a ricsajozó gyerekektől, sík terep, jó vízelvezetés. Nagy' gonddal húztam meg az összes kötelet, és szúrtam a cövekeket, szeretetteljes szolgálatként igyekeztem viszonozni mindazt, amit tőle kaptam. Jó időben mindenki tud kirándulni, a cserkész akkor kirándul, amikorra megbeszélte. Pilismarót - Dömös 93
