Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)
BUSZOS ZARÁNDOKLATOK A nyarak várva várt nagy eseménye a mindenkori buszos zarándoklat volt. Óriási dolog volt ez akkoriban. Egy-két-három napra felkerekedni az ország másik végébe, hát ez nem semmi dolog. Miklós atya vállalta a szervezést, előtte végigjárta az útvonalat, és mindent leegyeztetett. A nagy nap reggelén 5-6 óra tájban indultunk. A későket mindig megvártuk, volt, akit Miklós atya keltett fel, hogy csak ő hiányzik. Napkeltekor már úton voltunk, és mindig imádkoztunk, énekeltünk. Útközben megnéztük a templomokat, múzeumokat. Minden nap szentmisén vettünk részt. Számomra mindig jó érzés volt megérkezni a templomhoz, gyorsan kiszállni a buszból, és Miklós atyával bemenni az ismeretlenül is ismerős sekrestyébe, templomba. Felöltözni az ottani miniszterruhába, és végigszolgálni a szentmisét. A teljesség igénye nélkül: jártunk Andocson, Csatkán, Sopronban, Kőszegen, Pécsett, Máriagyüdön, Szegeden, Debrecenben, Máriapócson, Sárospatakon, Gyöngyösön, Hatvanban hetvennel, Miskolcon... Miskolc, Avas-szálló. Fáradtan buszból ki, szállodába be, kipakolás, vacsora, fürdés, fogmosás, alvás. Volt egy kisfiú, aki hajnali 4 órakor nem tudott aludni. Forgolódott, nyűglődött, és ezzel az álomból félálomba hajszolta a szobatársait. Miklós atya eszmélt először. Szó szót követett, és a lényeg az, hogy a kisfiú rávette Miklós atyát, hogy menjenek el hajnali városnézésre Miskolcon. Elmentek. A város lenyűgöző volt. Almos emberek indultak munkába, valami talponálló előtt néhányan „bemelegítettek”. Egy leaszfaltozott nagy tér túloldalán buszok és teherautók eregették a füstöt. A nap felkelt. Csodálatos hajnal volt. Mire visszaértünk a szobába, 6 órára járhatott az idő. Lefeküdni már nem volt érdemes, a szobatársaink éppen ébredeztek, és csodálkoztak, hogy a gyerek már felöltözött. Miklós atya is. Talán ők aludtak el? Nem, ők aludtak eleget. Nekik az a nap kicsit hosszabb volt. Bocsi püspök atya! 56 Pilismarót - Dömös
