Plébi 70 (Pilismarót-Dömös, 2013)

Elfogyott az út

Van egy út Szilvásvárad és Ómassa között. Szerintem már lezárt erdei út lehet, akkor ilyen kategória nem volt. Ment mindenki mindenfelé. A buszsofőr (bizonyos Blaske) és az idegenvezető hölgy egymást győzködték, hogy az út járható, vagy nem járható. Mivel szorított az idő, a csábítóan rövid úton indultunk el. Aszfaltos út, jó kanyarok, néhány magasságkorlátozós viadukt, ahol Miklós atya „most mindenki húzza be a nyakát” mondatára mindenki lejjebb csúszott az ülésen, mert a busz magassága határesetnek számított. Szeltük a kilométereket, jó időt mentünk. Egyszerre csak az út szűkülni kezdett, az aszfalt elfogyott, és köves úton mentünk tovább. Jobbra hegy, balra szakadék. A kerekekre kellett figyelni, hogy elférnek-e még az úton. Mi gyerekek élveztük ezt a szitut, a felnőttek egyre sápadtabbak lettek. Egyszer csak ebben a nem egyszerű helyzetben szemből megjelent egy másik busz. Nem tudom, hogyan és mikor, de azon a napon is megérkeztünk a szállásra. Van egy vicc, amit ott akkor hallottam először. A mennyországról, a papról és a buszsofőrről. Megoldás a szerkesztőségben.