Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
62 kedik rajta az erőszak. Ha már keresztül kell mennünk az ösztön e vedlésén, essünk át rajta úgy, hogy annál nagyobb gondunk legyen az alakulásra s önfegyelmezésre. Fogjuk meg a test csunyulásá.^ak korszakában a lélek formáját, mely a fegyelem. A kamasz esetien s az előkelő, nemes érzés még olyan rajta, mint az új ruha, melyet nem rá szabtak, de amelybe bele kell nőnie. Belenő majd, ha rákényszeríti magát a szépség s fegyelem méreteire s ritmusára. De tegye ezt meg erős kézzel s ne tűrje, hogy a szenvedély s főleg a nemi ösztön kiszárítsa benne az élet nedveit, melyekre szüksége van idegrendszerének s agyvelejének kiépítésére. Vigyázzatok ifjak az élet nedveire s ne csapoljátok le azokat; ha megteszitek ezt a merényletet, kiasztok s olyanok lesztek, mint az avar a júliusi napsugárban, melyből szemét lesz, mert nincs életnedve. Menjetek ki a mezőre; mily szomorú az, ha lábatok alatt törik a kiszáradt fű s ha pozdorjává gázolhatjátok azt, aminek virágnak kellene lennie. A természet hervadását helyen- kint ugyan meg nem állíthatjuk; de a lélek üdeségét s frisseségét mindig gondozhatjuk. Van szárazság a lélekben is, van a szellemi világnak is aszálya, de mi nem maradunk meg benne, miután az csak hangulat, tehát ideiglenes állapot; átmegyünk rajta, mint a homokpusztán s tudjuk, hogy a végére érünk. Hiszen Isten van velünk s ö majd fölfrissít s fölüdít kegyelmével; addig pedig, ha nehezen is, de előre ! A harmadik jellege a természet szinpompás s erőteljes életének az a sok olaj s illat a virágokban, — az a sokféle gyanta és balzsam a fakérgekben, — az a sokféle íz és esszencia, melyet levendula és zsálya, gyűszűvirág s
