Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
60 tiszta életnek öntudatos fejlesztőjévé válnék Jg ha kedve telnék benne, hogy tehetségeit művelje s életerejét fokozza s erre akarnék néhány jó tanáccsal szolgálni. Ezeket a jó tanácsokat a nagy természet szemléletéből veszem, mert úgy gondolom, hogy a természet élete példát ad s utat mutat rá, hogy mit kell tennünk az élet erős kialakítására ; sőt azt gondolom, hogy az alsóbbrendű életben s annak körülményeiben hasonlatosságképpen jelképezve van a szellemi, tehát az emberi élet törvénye. Elsősorban megragad a belátás, hogy a természet élete fényből s hőből és forró, tüzes napsugárból táplálkozik. A napsugár is tűz; az éleny is tűz, melyet lélegzünk. E tűzben úszik s fürdik az élet. Kiterül réteken, rónákon, szántóföldeken, hogy fölfogja e tüzet; kiterjeszti karjait erdőkben ; kibontja szikéit, leveleit, fölüti lombsátorait, hogy lefogja e tűz minden parazsát s földolgozza azt. Már most azt mondom: legyen a természet ez eljárása nekünk példa: szeressük a napsugárt s napvilágot s éljünk a napban I Dolgozzunk, írjunk, míg van napvilágunk ; mikor pedig a nap elvonul, akkor hunyja le az ember is a szemeit. Parányi kis fényforrásainkat, a gyertyát, a lámpát, igénybe kell ugyan vennünk esténként; de dolgozzunk lehetőleg, míg a nap világít. Mindent a napban 1 — ez a jelszó. Ugyanezt a törvényt kell sürgetnem lelki világomban is; fény s világosság kell nekem ott is, ami nem lehet egyéb, mint világoskodó, fényes, biztató gondolatok. Vannak sötét gondolataink is; kételkedő, tagadó, kritizáló, bizalmatlan, lemondó gondolataink; melyek nem az élet pártján állnak ; melyek kritizálnak mindent s nem tisztelnek semmit; gondolataink, melyek lemondást s önelha
