Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

50

győzni akarunk és okvetlenül fogunk. Könnyű az angolszász fajnak, könnyű a hatalmas Amerikának, könnyű a tudományban, munkában megedzett német-germán szellemnek, sőt még a letaposott szláv népek millióinak is, de a magyar maroknyi nép : közülünk mindegyiknek hősnek, vértanúvá avatott léleknek kell lennie.

Legyetek tehát az eszmények emberei és a tiszta vérnek tüzet, lehét oltsátok be a mi sok tekintetben elmaradt, alantjáró közéletünkbe, hogy amit nem bírtunk kivívni, azt ti, kedves fiaim, majdan valóra váltsátok.

Tehát kedves, aranyos, édes magyar ifjúság, te vagy az én hazám virágú — kérlek, légy a mi koszorúnk! Magyar ifjúság, tűz vagy és erő, kérlek téged, légy őrtüze a magyar szabadságnak ! Váltsd ki a te lelkesedésed hevében azt a szent reményt, mely egy holdon, hatalmas, szabad, független Magyarországról álmodik.

Az ilyen ifjúság a nemzet koszorúja s koronája, az ilyen ifjúság a nemzetnek harcokat vívó, győzelmeket arató ereje lesz.

Gyógynövények az út szélén.

Országútjainkat s dűlőinket tarka gyógyfüvek szegélyzik ; zsálya, üröm, fehérlóher, ezerjófíí, szarkaláb, cickóró, ökörfark ingerkednek az utassal, hogy ahol az ember jár a maga elmaradhatlan árnyékával, betegséggel s nyavalyával, ott kéznél legyen, közel az útszélen az ingyenpatika. Igen ki, ki az országútra ült a mi édes, mézes, ürmös, illatos gyógy-flóránk, hogy virágos s harmatos szemmel tekintsen a vérszegény, csúzos, reumás gyomorbajos, fejfájós emberre s fölkínálja magát neki; szinte pöröl vele,