Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

46

meg nem érti. Nem érti azt, aki lelkesül s még kevésbé, aki küzd. E mételyes, tehetetlen szellemmel szemben nézz ki a két végtelenségre: az égre s az örök elvek s igazságok tengerére. Ha az égre nézesz, már látod a tengert. Mert a tenger az égnek s az ég a tengernek tükre! S olvasd le az ég tengeréről a szűzies, tiszta életnek meg- törhetlen, szent törvényét s szívjad tele lelkedet e törvény szükségességének érzetével! Csak az, ami erős és romlatlan, csak az élhet és győzhet. Csak annak van üdesége, termékenysége, gördülékenysége. Abban van a mélység, melyben gyöngyök gyöngyöznek s az alkalmas a lelki föl- emelkedésre 1

Tekintsük az életet, az erőt, a szenvedélyt, a bajt, a szépséget s az élvezetet mindig e nagy törvénynek szempontjából ; suttogja körülöttünk minden csak azt, hogy élj tisztán s szűziesen, ha erőteljes s mélységes életet kívánsz élni. Nézz és szemlélj mindent ez erős élet színeiben.

De a tenger ezenkívül a küzdelmeknek s a törekvéseknek messzeségébe is int. Odahív partjára s kitárja elénk végtelenségét. Mintha csak hallanám szavát, azt a néma szót, mellyel buzdít: nézd a világközlekedés útjait, a harcok tereit, melyeken az ember esze s vágya küzd hullámokkal, örvényekkel ; nézd a nehézségek tornyosulásait, melyeken át kell törnie, hogy érvényesüljön. A világfölfedezők, a conquistadorok mind erre jártak; e küzdelmekben ébredt föl energiájuk s a titokzatos távol s a kihívó, taréjos hullám nevelte ki őket nagyokká s hősökké.

Szeresd az erőt és adj érte tiszta életet — mondottam előbb; szeresd az erőt s fejtsd ki ezt a szeretetedet küzdelemben — teszem hozzá most; mindkét buzdítás a tenger szózata.