Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
47 Az erőt csak az szereti, aki azt a küzdelembe beleviszi s a harcban érvényesíti! A magyar ifjúságnak erre van legégetőbb szüksége s ezt a szükséget fényesen kielégíti, ha a szent kereszténység küzdelmes zászlaját becsülettel lobogtatja. Ne kételkedjünk s ne essünk kétségbe e hsrc kimenetele iránt; sőt legyünk mélyen meggyőződve, hogy győzünk! Mienk a jó, mienk a legjobb; a jónak okvetlenül győznie kell. Atheizmus, azt mondani, hogy a jó a világban nem győzhet s erkölcstelen, gyámoltalan lemondás volna azt hinni, hogy egy jobb, nemesebb fölfogás s az erkölcsi nézeteknek tisztulása ki nem alakulhat köztünk. Azt kell tehát hinnünk, hogy igenis erővel s harcban érvényesülnek eszményeink. Ha elhisszük, már bennünk vannak a jobb élet csirái; ha harcolunk, már mienk a jobb jövő. Minél élénkebben jár át bennünket ez a meggyőződés, annál életrevalóbbak vagyunk, azért nem tehetünk jobbat, mint hogy telítjük magunkat a nemesebb életnek vágyaival s belefektetjük legjobb erőinket az érte való harcba! Ezt a két érzést, a szűzies életnek s az erőnek szeretetét lehelje rád a tenger, mely szenteket s hősöket nevel; ezt a két elvet olvasd le bűbájos tükréről, mely a nagy telkeknek s erőteljes, egységes jellemeknek tükre. De azt fogod erre mondani: oh, de hol van, mennyire van kis falum, tanyám s pusztám határától az a tenger? Hogy lehelje rám a szenteket s hősöket nevelő leheletet ?! Hadd el! Mondtam már neked, nézz az égre, nagyobb az ég, mint a tenger s ez csak kis tükre annak. Mennyi szentet éltetett a puszták lehelete s hány hős nőtt, naggyá a fenyvesek s a tölgyes erdők tisztásainak, vagy a csendes völgyek kaszálóinak illatából ?! Messze van tőled a tenger,
