Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
44 bércű haza is romlik, szirtjei omlanak, görgeteg temeti el a virágos rétet : magyar.ifjúság, légy te e hármas bércnek {Hatos erdeje 1 Akaraterőddel állítsd meg a pusztulást, erényeiddel takard el az önzés szakadékait, jellemeddel éleszd föl a régi nagyság emlékeit. Mit tanulunk a szűzies erők tengerétől? Tengeren tengerről írok; Óceánon gondolkodom a szellemi világ tengeréről, melyen ti is eveztek, melyen ti is küzködtök s hogy hajótöröttjei ne legyetek, a „Stella Maris“-t, a „Tenger Csillagát“ nézzétek bizó, hűséges tekintettel. Elnézem nappal, elnézem éjjel ezt a bűbájos, tiszta mindenséget. Elnézem nappal a kék eget, a kék tengert, a távolban kéklő hegyeket; csupa kékség minden; a mennyország színébe öltözködött a föld is ; csoda-e, hogy az ember is közelebb jár itt örök reményeinek s nagy s nemes vágyainak mennyországához ? Elnézem éjjel az egymás fölött borongó, kettős sötétséget; az eget csillagaival, melyektől sötét marad s ki nem világosodik a föl- séges égbolt s a tengert, ezt a rémes, hullámzó sötétséget, melybe a hajó hófehér, taréjos hullámokat szánt s erre a bolyhos vízből szőtt hermelinre ragyogó gyöngyöket, szentjánosbogárkákra emlékeztető villamos, fényes pontokat szór a tenger kincses nemtője. Akár éjjel, akár nappal nézem, oly sokatmondó nekem ez a tenger s szeplőtelen, nagy érzések emelkednek mélyeiből. Tiszta, párás leheletet lehel rám s erősít s éltet vele. Szűzies itt minden ; távol a profanáit, poronddá, piaccá,
