Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

43

mely fölé nem az azúrkék ég, hanem az Isten bús haragja illik.

De ha van is rom népünk s ifjúságunk lelki világában elég, mégsem vesztjük el reményünket s nem hisszük, hogy a hivő lélek magaslatait megtörje s a tiszta szív gazdag világát elpusztítsa a bűn enyészete. Küzd a hegyeken a természet a halál ellen ; küzd a lelkekben is a kegyelem a romlás ellen. Nekem minden ifjú, ki e harc zászlaját lengeti, egy-egy erőteljes, illatos fenyűszál, a ki neki veti lábát a hanyatlásnak s útját szegi a dicstelen mélységbe való csuszamlásnak. Nagy s nehéz föladatot szolgál, mikor az emberi életnek magaslatait, hol csillagokkal érintkezik a lélek, hitetlenség s erkölcstelenség által letörni nem engedi. De a viharedzett, gyantás fényű is tehetetlen a csuszamló hegységgel szemben, míg egymagában áll ; erdők kellenek oda, hogy megkössék a talajt; úgy vagyunk a lelki s a társadalmi világban is. Egy nem győzi, de a tömeg győzi.

Szabadságot akarunk, rabok többé nem leszünk. Férfiakká neveljen bennünket a felvilágosult, vallásos meggyőződés s szabadítson föl a szenvedély békéiből a tiszta, erkölcsi érzés. Jézus kegyelme kineveli bennünk az erőt, a meggyőződést, a jellemet; a szent Szűz szeretete pedig ihletet ad s tiszta vért biztosít.

így lesz aztán bennünk élet s mint férfiak lépünk a világba. Miután érteni fogjuk hitünket, nem imponál majd nekünk a tévely, ha világhírű tollak sercegik is azt füleinkbe s mert hitből s hit szerint fogunk élni, nem kábítja el lelkünket a szirén-ének, mely édesen s lágyan kezdődik, de a csalódás s a kétségbeesés diszharmóniájával végződik.

Magyar ifjúság, e programira alapján fogj kezet I Karöltve, vállvetve állj ellent a haza romlásának I A hármas