Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
42 szét lenget ; fölkuszik vele az ormokra s hirdeti, hogy legyőzi a halált az erőteljes hódító élet. Most pedig félre veletek, fenyűgalyas képek! Félre veled orom s illatos fenyűszál 1 Bérceitek helyett „Látom az alföldi rónát, Ezüstcsíkok kígyózzak át, Szélmalom négy forgó szárnyát S kis pacsirta hívja párját ; S látok egy nagy, hős küzdelmet, Mit Kilő könyvébe jegyzett, Mit ifjaink küzdnek végig, S lángja fölcsapott az égig“. Sok romot látunk magunk körül társadalmi életünkben. A hitetlenség az a kőgörgeteg, mely töri az égbetörő szellemeket s porrá, sárrá, nemtelen törmelékké őrli össze. Az erkölcstelenség, azaz a lelki meztelenség, mely kivetkőzteti az embert nagy érzéseiből, s csupasszá, szegénnyé lesz tőle az érzés s az ihlet. Ezek a romboló hatalmak hadakoznak az élet ellen s lecsusztatják az emberiséget az erény s az áldozatkészség illatos s éteri magaslataiból a kényelem s az önző életnek völgyeibe. A legfájdalmasabb s legszomorúbb látvány pedig a hitében hajótörést szenvedett s erkölcseiben megmérgezett ifjúsági Van itt rom, van itt enyészet és csontváz! A tiszta erkölcsnek színpompás s erőteljes életét lemosta róla a szenvedély lucskos felhőszakadása ; szemeibe belevette magát a halál; homlokát fölszántotta a korai vénség, Büszke és dölyfös lett s magasan s makacsul hordja fejét,
